Máshol - Elsewhere

Ma máshol voltam és vagyok.

Gyász - Mourning

A sár rátapad cipőm, körökkel mintázott talpára, majd mikor elválasztom a földtől, mint valami vírus kapaszkodik belé. Sírok emelkednek ki az eső áztatta levelek közül, igen a temetőbe mentünk be, amit a holtak lelke népesít be. Ahol ezernyi könny szárad köveken. A temetőbe, ahol elkezdődött a szertartás. A fehér palástba öltözött férfi keresztül meg a sötét tömegen, majd miután céljához ért kezdi sirató énekét. Megannyi gyászoló arc, némelyiken lecsordul egy forró csepp a szívből. A gyász amit sokan éreznek, a gyász, amit csak kevesen mutatnak ki őszinte könnyekkel. Amikor a dal feléhez érkezünk, mintha az időjárás is érezné a helyzet szomorúságát, esni kezd az eső. A fák ágai lekonyulnak, tiszteletüket teszik a halott felé. Esernyők tompa kattanásai zavarják meg a szöveget. Többé már nincsenek arcok csak, esernyők, amik mindent elárulnak az itt lévők jelleméről.
Véget ér a szöveg és a szertartás a koporsóval folytatódik, a temetés legelkeserítőbb részéhez érkezünk.
Ám, szédülni kezdek. Látásom fehér lesz, megvakulok, majd pedig rikítóan színes csíkok villódznak mindenütt. Hallásom eltompul, alig hallom ernyedt beszédemet.
- Rosszul vagyok.
Senki se figyel.
- Rosszul vagyok - ismétlem meg.
Összeesni készülök, amikor átkarolnak.
Színek összevisszasága, csak szavakat kapok el a külvilágból.
- Lépcső. Hol lehet leültetni?! Ettél ma? Fogd…
A színek közt egy bordó szék körvonalazódik ki. Leültetnek, én pedig még mindig színes világomban vagyok. Szőlőcukrot szopogatok és vizet öntök magamba. A színek eltűnnek, látásom kezd kitisztulni. Magamban siratom, az elhunytat. Hallásom még mindig nem a régi. Kihasználom az alkalmat, hogy elszakadhatok azoktól a határoktól, amiket eddig ismertem. Tudom, hogy ez rossz érzés még is valamilyen perverz örömmel gondolok vissza arra, amikor nem láttam mást csak színeket. A temetés és gyász folytatódik. De nem csak Tibort gyászolom, hanem színeket is, amik tovább ragyognak, bármi történjék is az életben. A színek, amik látásához áldoznunk kell.

Rossz fiú - Bad boy

Jó fiú - Good boy

Reggel
Dani látása még nem egészen tisztult ki. Elforgatta a kulcsot a zárban. Majd, amilyen halkan csak tudta becsukta maga mögött. A szüleinek nem szabad megtudni, hogy ilyenkor ér haza. Átment az udvaron és belépett a házba, ahol még teljes csönd honolt. Hallotta apja szuszogását a felső emeletről. Feje pokolian fájt és járása is elég bizonytalan volt. Bement a fürdőbe arcot mosni. A fürdőben hatalmas káosz, pólók mindenhol, ruhák egymás hegyén-hátán belőlük pedig, mint zászlók meredeztek ki az üresen hagyott fogasok. Dani átlépte őket és megeresztette a csapot. A hideg víz megfagyasztotta a vért Dani ereiben, de neki most pont erre volt szüksége. Lemosta arcát, amit vastag sár borított, majd felnézett a tükörbe. Szemei vörösek voltak, aljukon hatalmas, lila táskákkal. Arca szürke, akár az élet, gödreiben még maradt egy kis sár, de nem törődött vele, sárgás fogaival magára vigyorgott és elindult felfelé a szobájába. Lábujjhegyen véve a lépcsőfokokat, ment felfelé, majd belopakodott szintén mocskos szobájába. Tulajdonképpen minden szoba rendetlen és mocskos volt a 35 éves házban. Levette a ruháit és egy szál alsógatyában bedőlt, meghúzatlan matracára. Magára terített egy vékony takarót.
"Azért jó buli volt bassz..." Ez volt utolsó gondolata mielőtt a hosszú álomnak adta volna magát.

Délután
Dani szeme kinyílt és sötétség fogadta. Ennyit aludtam? Ránézett a maga mellé ledobott mobiljára, 6:30. Kiugrott az ágyból, lerohant a földszintre. Apja és anyja még munkában voltak. Végig harcolta magát a szemetes folyosón, át a konyháig. Belenézett a kávés bögrébe, amiben még volt egy adag, mintha neki hagyták volna. Gyorsan megitta, bár még utána is szédült egy kicsit.
Benézett a hűtőbe. Sonka, sajt, kenyér, emésztés. Megint futni kezdett, a dolgozószoba felé a telefonhoz. Magához ragadta és visszafutott a szobájába. Behajította a telefont a megsárgult klaviatúra mellé, leült és benyomta a gépet. Közben a mobiljáért nyúlva, kinézett egy telefonszámot, majd tárcsázta.
- Csá. - szólt bele öt perc után a kagylóba.
- Cső. Mi va' már. Mit akarsz Dániella. - és felnevetett a vonal másik végén lévő fiatal hang.
- Igen, anyádat. Na szóval ma város?
- Felőlem OK. Menjünk! B'meg leisszuk magunkat. Van nálad?
- Van. 9-kor a házatok előtt.
- Ok, te szar!
Dani letette a telefont és még hallotta barátja harsány röhögését.
Jó buli lesz ma, sok csajjal gondolta magában Dani, miközben a fürdőszoba felé ment. Gondolatai végig kísérték az üres házban, míg nem elkezdett fürdeni.

Este
Dani fejébe csapta, arany dolláros baseball sapkáját és elindult a sötét városba. Szüleivel nem találkozott, valószínűleg túlóráztak. Bő farmernadrágja végig szántotta a sokféle színben pompázó avart. Fekete, kapucnis pulcsijának közepét egy hatalmas graffiti díszítette. Így ment hát a városba zsebében fűvel és elegendő pénzzel, egy jó estéhez.
Becsöngetett egy vörös téglás házhoz, ahonnan szinte szempillantás alatt előbukkant Dani, hasonlóan öltözött barátja. Kezükkel valami banda jelet mutattak, majd elindultak a városba. Mindketten rágyújtottak egy kék Helikonra. Fejük persze elkezdett szédülni és ettől láthatólag jobb kedvre derültek, mivel végig nevettek, mígnem leértek a belvárosba, a bolt elé. Dani elővette a diákigazolványát és kicserélte, egy az eddig zsebében rejtegetett személyire.
- Te tekerj egy Joe-t, addig megveszem a piát - és oda nyújtotta kis tasakját, csillogó szemű barátjához.
Dani bement a boltba és, mintha természetes lenne, levett a polcról egy üveg bort, narancslevet, és egy Kalinkát. Odament a pulthoz, amit alig ért fel.
- Ezeket kérném. - mondta és közben nem nézett az eladó szemébe.
- Elmúltál 18 fiam? - kérdezte a ráncos arcú, eladónő.
- El.
- Személyit.
Dani oda nyújtotta neki a hamis személyit. A nő hosszasan vizsgálgatta, hol a személyire, hol a srácra nézve.
- Vigyed. - mondta végül.
Dani élvezte a helyzetet, kiment barátjához, meglengette az üvegeket. Leültek az iskola elé megitták és elszívták mindenüket, majd elmentek egy kocsmába, utána vissza iskolájukhoz hányni, és megint ittak, és elmentek az iskolához és így tovább ment reggelig. Mikor Dani hazaért, kóválygott a feje, ezért észre sem vette, hogy igazolványa kiesett.

*

A pultos nő észrevette, hogy a fiú nadrágjából valami puhán leesik a bolt koszos csempéjére. A fiú diákigazolványa volt az, rajta pedig ez állt.
Kelemen Dániel.
Született: 1996. Augusztus 12.

Így telt Kelemen Dániel Október 28-adiája egy másik közegben, egy másik történetben "felnőve".

Ez a történet bizonyos szempontból a valóságon alapul, ami egy Október 26. napon csapott le rám.

Rossz fiú - Bad boy

Elolvasva az egészet ez a videó klip ugrott be. Szeretettel küldöm azoknak akik szeretik a Chemical Brothers-t.

Jó Fiú - Good boy

Reggel
Dani felébredt. Látása még nem egészen tisztult ki, a nap egyenesen belesütött. Felült az ágyban, megtörölgette a szemét és elindult lefelé.
Oda köszönt anyukájának, aki egy csókot lehelt a homlokára, majd kilépett az ajtón és elindult a munkába.
A fiú egyedül maradt a házban, testvér nélkül, egykén. Apja dolgozó szobája bezárva, olyankor nem szavad bemenni. Így hát jobb dolga nem akadván, visszament az ágyába és tovább olvasta a kötelező olvasmányt.

Dél
Miután elolvasta a könyv felét ismét leszállt az ágyból és leült a számítógép elé. Két fiók közül beszállt a "Jó fiú" nevűbe. A másik le volt kódolva. Felment az internetre, játszott, majd miután úgy érezte, hogy nincs több játék, lement a földszintre és eltakarította az edényeket.

Délután
A fiú édesanyja hazajött a munkából, megölelte kisfiát és megkérdezte, hogy telt a napja. A fiúnak nem volt sok mondani valója, felszaladt a szobájába és megírta a házi feladatát.

Este
Lefürdött, majd pizsamájába belebújva, lefeküdt az ágyba. Még hallotta anyja felkiáltó hangját: - Ne olvass sokáig!
Hallgatott anyjára és, mint egy szófogadó háziállat azonnal elaludt.

Így telt Kelemen Dániel Október 28-adikája. Egy átlagos fiú, átlagos keddje.

Steampunk Hajó - Steampunk Ship

A hajó, forró gőzt okádva felemelkedett a sárga felhők közé. Az üveg mögött ülő frissen borotválkozott kapitány, elnézett az előtte elterülő szürke városra. A városra, ahol egész életét leélte. Eszébe jutott az iskola. A búcsúzkodás. Donna. A házasodás, gyerekek. Mi lesz velük most? Miért ment hajó kapitánynak? Miért ebbe a korba született? Mi végett vagyunk? Kérdések merültek fel benne. Ellentmondott annak, ami egész életét végigkísérte. Soha ne kérdezz – mondták körülötte a komoly tekintetű arcok. Egészen elkalandozott, merengéséből a rádió tompa hangja riasztotta fel.
- Induljon 234-es. Ismétlem, induljon.
A hajó hátsó hajtóművei működésbe léptek és elindultak a háború égette horizont felé.

Óda a lányról - Poem about the girl

Óda a lányról

Fekete szemei a semmibe,
Tekintete még is telibe,
Találta a nézőt,
Úgy, mint én őt.

Fekete pulcsija kockás,
Álldogált a Margit-sziget fás,
Területén, mikor árnyéka,
Megváltozott, mint a videó téka.

Más helyre került,
Ennek nagyon nem örült.
De nem törődött vele,
Így érkezett a pokol tele.

Mert az árnyéka pokolból,
Nem pedig tyúk ólból,
Jött el hozzánk,
Érezte, hogy boltban finom a fánk.

De sajnos ő csak árnyék volt,
Ő csupán egy feléledt holt.
Visszahúzódott odvába,
És a lány csak nézett továbbra,
Majd pedig, elindult a boltba.

Fent vagy Lent - Up or Down

- Akkor inkább hátra megyünk nyomorogni - mondja Peti barátom és tényleg, a szabad levegőn átvágva, újra felszállunk a busz hátuljába.
Peti láttán a tömeg egy kicsit hátrébb húzódik, mert hátra tud, mert bizony van még ott hely, csak az ember önző állat, ezért nem szereti megosztani másokkal a tulajdonát. Az ajtó, sziszegő hanggal becsukódik mi pedig, az neki dőlve várjuk, hogy mit hoz a következő megálló. A vezető hátra ordít: - A másik busz teljesen megtelt, ezért erre a buszra szállnak fel.
Hát, sok jó ember kis helyen is elfér - elmélkedem magamban, miközben egy 45 év körüli, erősen borostásodó férfi a nyakamba köhög. Nyálcseppek csordogálnak végig nyakamon és hagynak sötét nyomot drapp színű kabátomon.
Hideg ruhák súrlódnak egymáshoz, zörögnek a padlón, természetből besodort megsárgult levelek. Mindenki arcán elégedetlenség tükröződik, szomorúan forgatnák a fejüket, ha tudnák. Az ajtók vékony résén beáramlik a fagyos levegő és mikor ezt észreveszem, tárul ki, hogy egy egész dézsával öntse a nyakamba az ősz, ridegségét. Illetve csak tárulna, de az ujjam megakadályozza, ebben a műveletben. Harsányan felkiáltok és elkapom kezemet, senki sem figyel, csak magukra koncentrálnak. Az ajtók ismét próbálkoznak, mi pedig leszállunk, hogy leengedjük a többi társunkat. Sőt Peti még segítségét is felajánlja, azonban nem arat sikert, az öreg néni szitkokat szór felé, persze Peti viszonozza. Rossz napja mindenkinek lehet, de ezzel mást terhelni nem csak, hogy fölösleges, de még zavaró is. Lehet, hogy a néni nem így gondolja, mivel még a busz zengő hangjában is halljuk az ordítozást.
Ervin, aki a néni és Peti közt szállt fel hallotta, az előző szóváltást csak nevet azon, hogy milyen jó is a tömegközlekedés és milyen kedvesek az emberek.
Az ajtók becsukódnak újabb széllel eszünkbe juttatva az Októbert. Az ősz nagyon szép, csak kurva hideg.
Miután buszunk már hatszor megy keresztül az ehhez hasonló tortúrákon, olyan, mint egy mozgó hűtőszekrény, ami tele van hallal. Egymáshoz feszülve állunk, köhögünk, tüsszentünk, beszélünk, tehát az emberek igénybe veszik összes fejnyílásukat, micsoda öröm.
Végre megérkezünk állomásunkra, leszállunk és dideregve megvárjuk, míg a buszok elmennek. Az utánunk jövő busz valóban tele volt.
- Fel, vagy le? - kérdezi Peti.
- Fel, vagy le? - kérdezem vissza.
- Fel, le, fel, le, fel... menjünk fel. - mondja Peti.

Fent vagy lent. Mindegy mindkettő ugyanannyira szar. - és elindulok a felfelé vezető úton, ami legalább közelebb van.

Elmúlás - Passing

Állni a sorban, sétálni, aludni, tanulni, izzadni, olvasni, enni és inni. Mind dolgok, amiket nap, mint nap teszünk, és amit másnapra el felejtünk, pedig részét képezik a gondolatnak, amire mindig szomorúan emlékeztetjük magunkat. Az elmúlás lassan közeledik, és egyszer minket is elér, az elmúlás, amit az egyszerű napok építenek. Az elmúlás, ami bármikor betoppanhat a házhoz és meghívathatja magát egy örökké tartó teára.

Visszatekintés, Meggyesi legyalázása - Looking back, Meggyesi reviling

- Aztán kihívott az a ribanc, hogy verekedjünk. - mondta az arany dollárjeles, baseball sapkát viselő lány, majd így folytatta - Azt mondta hozzak fegyvert, mert megfog ölni.
- Mi történt? - kérdezte izgatottan a másik lány.
- Hát, a hülyéjének össze volt fogva a haja, úgy megtéptem, mint a szart. Sikítozott is. Utána - a lány felröhögött - lekényszerítettem az aszfaltra és azt mondtam csókolja meg a cipőmet. Fenn is van a youtube-on. - leül és körülnéz.
- Mit írjak be, hogy megtaláljam? - kérdezi bután a másik lány.
- Meggyesi legyalázása.
- Azt a kurva haza megyek és megnézem!
- Én tudod mit csinálok, ha haza megyek - kérdezi a lány.
- Nem.
- Eszem baz'meg! Éhes vagyok. Annyira...

Ezt az intellektuális beszélgetést szintén a Héven ücsörögve hallottam, az esti órákban. Hát nem csodálatos? A szóban forgó videót nem találtam meg, pedig elég groteszk lehet, ahogy a szép arcú lány "megtépi" egy másik embertársát. Ez Pest. Pest egy társadalom kritika. Hogy negatív vagy pozitív, döntsétek el ti.

Pirkadattól Alkonyig - From Dawn Till Dusk

Narancssárga fénnyel tölti meg a vonatmúzeum grandiózus csarnokát a felkelő nap. Megnyúlt fekete kígyókat vetnek a kavicsok a dérrel borított fűre. Levelek szállnak alá a magasból, hogy befejezzék végső vándorútjukat a Föld felé. Rózsaszín foltokkal tarkítják a visszaverődő fények az emberek arcát, még a szomszéd blokkban ülő idősödő nő száját is mosolyra húzzák. A sárga síneken átkelő lány szájában, mintha nem is cigaretta lenne, hanem valami narancsszínű nyalóka. Reggel van még, a természet is fiatalnak érzi magát a frissítő napfelkeltében, mégis mindenki látja, hogy megroskadt, kopasz ágaik már öregek és gyengék. Hogy hamarosan ők is letűnnek majd a nappal együtt, akár egy régmúlt birodalom.

Egy hajléktalan mozdulatlan teste körül gyűlik össze egy kisebb tömeg az Árpád-híd sötét aluljárójában, hogy megvizsgálják és életjeleket keresnek, holott mindenki tudja, hogy nincs mit tenni. Ő már elhagyta a fáját, letört és belezuhant az éjszakába, ahonnan nem fogják előhozni. Ő már a sötétség áldozatává vált. Ő már halott és nem élő.

" Ha elég hosszú időt tekintünk, mindenki túlélési esélye nulla."

A Hév-en és a Metrón ülve kezdtem írni e történetet, amit sajnos a látottak szültek.

Kezdetek - Begins

Minden elkezdődik egyszer és hamar be is fejeződik. Ez a bejegyzés pont ilyen. Célját teljesítette. Boldog lett, hogy valamit elkezdhetett és, hogy mikor lesz vége, az már nem érdekli őt.