2009. március 22., vasárnap

RocknRolla

Három, aranysárga fénypászta úszik be a lelakott szobába, - a por és a bogarak rátelepedtek az öreg bútorokra - ahol évek óta egy narkós lakik. Rövid, világosbarna hajú, vékony srác. Hetek óta nem fürdött - olyan a szaga akár egy patkányé. Csontos arcát sűrű borosta borítja, mélyen ülő barna szemei egy óriási pókot méregetnek, ahogy bekebelez egy legyet. A szoba szerény fényforrásai, az ablakon hagyott három lyuk és a férfi kezében parázsló cigaretta. A pók, hosszas szenvedés árán, betekeri a légy apró testét, majd miután - elvégezte a dolgát – elmászna, de egy égő cigaretta megállítja. Felgyullad és pillanatok alatt válik hamuvá. A csikk hang nélkül esik a földre, parazsat szórva mindenfelé - a bükkfa is - mint a pók - hamar lángra kap. A srác kezei ernyedten zuhannak a földre. Minden az enyészetté lesz. Az utolsó csillag pislákol, majd végleg elalszik. Nyár nincs tél nélkül.

2009. március 19., csütörtök

Düh - Rage

Vér fröcsög fel a srác hófehér arcára, a pingpongütő hangosan csattog a felismerhetetlenné vált, véres pacán, ami tíz perccel ezelőtt egy ember lehetett, de hamarosan abbahagyja a püfölést, - az elguruló szemgolyót, a félretolt asztal lába állítja meg – és a fiú, - elégedetten a művével - otthagyja az „absztrakt festményt”, kiballag a teremből és leoltja a villanyokat. A teremre sötétség borul.

Most már minden megoldódott...huh.

2009. március 18., szerda

Bámul - Stare

- Tudjátok, hogy mi az a frusztráció, majmok?
- Igen tudjuk, okos tojás!
- Akkor mi a faszért bámultok annyian!? Frusztrált vagyok! Bámuljatok mást!
- Mit nézzünk, hülye gyerek?
- Magatokat, bazdmeg! NE ENGEM!
- Má' mé'?!
- Akadályozol, te LIBA! MENNYI ÁLLATOT KELL MÉG FELSOROLJAK? HOGY ELÉRJEM, AMIT AKARJAK?! TAKARODJ A PICSÁBA! EZ MÁR VILÁGOS? Nem? Valahogy gondoltam...

2009. március 13., péntek

Lekésett Valentin nap - Missed Valentine's day

A most következő sorok mindegyike hazugság és fikció, bármely egybeesés a valósággal csupán csak a véletlen műve. Minden, ezt követő mondat hamis.
Hű szolgája, az Író

Nem tudom, hogy önök, hogy vannak vele, de szerintem a történetírás legnehezebb momentuma a kezdés, amikor a cím és a prológus után, a mozdulatlan levegőt megszakítja a rajtsíp éles füttye és amikor a pepita vonal mögött sorakozó szavak elindulnak a végzetük felé. A rajt, aminek hatásosnak kell lennie, hogy mindenki tovább folytassa az olvasást és hogy az írás ne a legközelebbi szemétégetőben landoljon. Eddig tiszta? Igen? Rendben. Tehát: Nagy levegő, pislogás és szemüvegtörlés.
A most következő történet szövevényes, komplikált és valószínűleg átláthatatlan dzsungel mindenki számára - persze kivétel az író, aki már az elején elvesztette a fonalat –, kiváltképp azoknak, akik nem tapasztalták még a bőrükön az esőcseppek hideg érintését. Értelmezhetetlen metaforákból és tekervényes mitológiákból összeollózott történet. Az író kiléte nem megegyező történetünk főszereplőéjével, tehát aki a mese ezen aspektusában valamiféle hátteret keresne, az rossz ajtón kopogtat. De megint elszaladt velem a ló! Nos, talán a legjobb lenne, ha azzal kezdeném, hogy felvázolom az alapszituációt, ruhát elemzek és bemutatom a Valentin nap mélységeit. Kínok közt vergődő és hibásan megfogalmazott kérdéseket irányítok jó érzésű olvasóim felé. S hogy lesz-e válasz rájuk? Na, azt majd meglátják!
Lázas izgalom fogta el a tizenöt éves srácot, amikor végre, hónapok után először, úgynevezett randevúra a készült a lánnyal. Ruhája kifogástalan és patyolat tiszta volt, holott a fiú soha nem szeretett kiöltözni, de most úgy érezte: Ha egy lánnyal készül találkozni, akkor bizony fel kell nyitni az apja poros, bükkfa ruhásszekrényét. Mindent átfogó kutatásba kezdett, mígnem előkotorta azokat a darabokat, amik a többi mellet talán még a legrendesebbnek tűntek. Íme: Sötétkék selyem nadrág, vékony csíkozással díszítve, a közepén éles vasalással. Alul, egészen a térdéig felhúzva világoskék kamásli, ami eltakarta a barna, krokodilbőr cipőt. Fehér, virágmintás ingét erősen betűrte fekete övébe, amit szorosan, sőt szinte már kényelmetlenül meghúzva, a derekára kötött. Olajzöld-szürke csíkos mellényét, gyémánt mandzsettagombok kapcsolták össze. Bal felső zsebéből egy rózsa karmazsinvörös szirmai buktak elő, míg a jobb alsóból egy aranyóra apró láncszemei lógtak ki. Nyakára egy csinos, kék pöttyös csokornyakkendőt kötött. Fogsora egészséges és hibátlan, szemüvege olyan sima, akár a tükör. Félhosszú, sötétbarna haja elegánsan elválasztva. Zöld szemei mélyen ülők, az alattuk húzódó, lila karikákat próbálta elkenni a nővére alapozójával, ezért olyan természetellenesen sima lett az arca, mint babáké. Jó illatárról Hugo Boss legújabb parfümje gondoskodott, amit az öltözködés után szerényen a nyakára csöpögtetett. Tízezer forintjába került ez a parfüm, tehát elvárta a
sikert. A jó külsőre áldozni kell, a szekrény átkutatása pedig sok időt vett igénybe, de végül Dani frissen borotváltan és felkészülten állt a tükör előtt, úgy, mint egy férfi, aki randevúra indul. Röviden: Dani igazán adott a külsejére, ha a lányról volt szó.
A barátai ferde szemekkel kezdtek rá nézni és nem értették, hogy a „legjobb haver”, Dani miért tűnik el olyan hamar az óra után. Hogy miért olyan hallgatag egy hónapja és egyáltalán miért járkál „100 dolog, amit az etikettről tudni kell” című könyvel a kezében. Mikor elment összesúgtak mögötte, sőt Vili még azt is megkockáztatta, hogy barátnője van. Mi tagadás, Dani valóban megváltozott. Dani alkalmazkodni próbált a lányhoz, de legalábbis „100 dolog, amit az etikettről tudni kell” szerint ő volt a tökéletes férfi. Tehát a könyvön fölbuzdulva, magabiztosan kezdett közeledni a lány felé, természetesen miután elolvasta könyv „Ismerkedés” fejezetét. Kedvesség, jól neveltség és legfőképp: „Soha ne add saját magadat!” Ha a helyzet úgy hozza, akkor hazudnod kell, de soha nem szabad kimutatnod neki a fogad fehérjét. Ebben az alapvető törvényben nincs semmi személyes csak az etikett könyv íróinak több éves tapasztalata és az, hogy az esetek 85%-ban a lányok se a teljes, tiszta és gáncstalan igazságot mondják el a fiúknak. De visszakanyarodva Danihoz: Daninak sajnos még nem volt komolyabb barátnője, illetve, amikor már összejött volna, rádöbbent arra, hogy neki ez nem kell. Nem olyan mókás dolog eltartani egy olyan éhes szájat, a lányt, akit mellesleg még szeretsz is. Elvégre, ki fogja etetni Dani száját? Hogy a szíved választottja nem, az biztos. Arról nem is beszélve, hogy abban a pillanatban, amikor barátnőd lesz, elveszíted a szabadságodat. Úgy fogsz kötődni a lányhoz, hogy a gondolataid már csak körülötte forognak, és nem veszed észre, hogy a legerősebb, eltörhetetlen láncot, ami fogva tart épp te magad készítetted. És már nincs menekvés, csak szívrablás és szakítás. De ezek a gondolatok soha nem foglalkoztatták Danit, sőt nem is igazán érdekelték a lányok, azzal bíztatta magát, hogy ráér még. Egészen addig a pillanatig, amíg a lány megjelent. Tizenhat éves, tűzvörös hajú bombázó. Igazi Szép Heléna, aki csak arra vár, hogy valaki elrabolja. Dani rádöbbent, hogy eljött az idő, hogy a megtakarított pénzét megint feláldozza.
Csokik. Rejtélyes levelek az asztalon. Mindenütt rajzok. Verseskötet. Rúzs. Dani mindent odaadott a lánynak, persze mindezt csak inkognitóban, mert az etikett könyv azt írta: „Ne legyél őszinte!”
Dani zavarba esett, amikor a lány elment mellette a folyosón. Dani zavarba esett, ha a lány egy oldalpillantást vetett rá és, ha Dániel zavarba esett, akkor a tenyere és a homloka szinte azonnal izzadni kezdett. A szemei ide-oda forogtak és a kezei hevesen az arcához nyúltak, hogy a lány minél kevesebbet lásson belőle. És mit ne mondjak, Dani zavara teljesen érthető volt. Elvégre egyelőre még csak most fedezte fel a női nem bonyolult mivoltát. Most látta meg, hogy voltaképpen mennyire komplikált az egész és mégis milyen egyszerű. És azt is szomorúan konstatálta, hogyha így folytatja, akkor a pénztárcája kiürül és még meg se mondta a lánynak, hogy szereti. Ilyen előélettel állt Dani a tükör előtt. Egy srácot látott, aki önmagát elfeledve igyekszik belépni a lány ördögi labirintusába,
hogy megtalálja a kulcsot, ami kinyitja a szívet. De vajon mi védi a kulcsot? Mert ha a Minotaurusz, akkor nincs sok esélye. A fiú méltóságteljes lépésekkel odasétált az ajtóhoz, ráfújt magára még egy kis kölnit és lenyomta a sárgaréz kilincset.

*

Álmok a lánnyal. A pokolban vannak, valahol a kárhozott lelkek folyosóján, ahol minden lélek elég a lángok közt. Daninak pedig nem szabad megérintenie a lányt. Ezt duruzsolja egy mély hang a fülében. Ha megteszi, akkor Nórit elemésztik a pokol lángnyelvei és soha nem tér vissza. Soha nem lesz az övé. Lassan megy előre. A lábait, mintha valami lánc feszítené. A világ ég. A lelkek ordítanak. A lány még lassabb léptekkel követi őt. Az idő kínzó lassúsággal vánszorog. Dani már nem bírja tovább. A tűz égetni kezdi a bőrét. Mohósága és kíváncsisága legyőzi. Izmai szétpattannak, amikor meglátja az egyhelyben álló Nórit. Gyönyörű. Minden ég körülöttük. Nóri vörös haját felborzolja a pokoli szél. Fekete pulcsijáról egy hatalmas fehér ujj mutat rá vádlón. Dani tudja, hogy elrontotta, hogy Nóri már soha nem lesz az övé. Vége van mindennek. Nem bírta ki a kísértést. Nóri szemei mágnesként vonzzák magához Dani tehetetlen testét. Nem tiltakozik ellene. A világ lassan elégő, fekete árnyai még próbálják az utolsó imáikat kipréselni felgyulladt hangszálaikon, de csak fájdalmas sikolyra futja belőlük, mielőtt végleg hamuvá válnak. Végül elérnek egymáshoz. A lány lábujjhegyre emelkedik. A fiú lenéz rá. Percekig így nézhetik egymást, amikor….

*

Az eső rázendít. Hatalmas cseppekben ömlik a szürke égből. Villámok ostorozzák a sötét felhőket, amik csak úgy ontják magukból a vizet. Hihetetlen mennyiség gyűlik össze. A csatornák próbálják elvezetni, de hasztalan, olyan mintha Isten a világégést akarná eloltani. Dani kapucni nélkül vág keresztül a kihalt utcán. Szemüvegén gyorsan peregnek le a vízcseppek, haja elázott és összecsomósodott csápokban verdesi a vizes kabátját. Rágyújtana egy cigire, de nem teheti. Az etikett-kódex megtiltotta neki. És Nóri miatt se teheti. Vagy mégis? Nóri máris fogva tartja? Ránéz az órájára és gondolkodás nélkül futásnak ered. Hosszú lábai alatt magasra csap a víz. A szíve egyre gyorsabban kezd verni, erei szétrobbannak. El
fog késni! Csak a csoki és a boríték el ne ázzon. Mihez fog most kezdeni?

*

- Nóri! – szól reszketeg hangon Dani. - Mondjad! – mondja melegen a lány. - Ööö… Semmi… - a fiú habozik. - Ha már elkezdted, akkor fejezd is be. – vált egy kicsit erősebb hangra a lány. - Hát… Izé. Szóval eljössz ma Szimplába? Csak egy kávéra. Én… én fizetem – nehezére esett kimondani, mert ez volt a kajapénze.
- Persze! Miért is ne. Elvégre ma van Valentin nap – mondja kacagva és visszaballag a termébe. - Valentin… - mondja magának Dani és elindul kezet mosni.

*

…amikor a világ elsötétül. A tüzek kialszanak és mindent ellep a sötétség. Valahonnan felülről hamueső hullik a két párra. Még mindig csak néznek egymásra.

*

Megérkezik a Szimplába. Kicsapja az üvegajtót és kétségbeesett arccal keresi a lány asztalát. Az eső beömlik utána. Mindene szétázott. Elsőnek a haja adta fel, majd a cipő. A krokodilbőr cipő, amiről az ember joggal azt hihetné, hogy igazán igényes darab és nem csak egyszerű kínai átverés. Tévedés. A krokodilbőr cipő ugyanolyan rossz, mint a kínai, azzal a különbséggel, hogy drágább. A cipő után a kabát következett. Az orkán-felület sokáig ellenállt, de amikor megtört, már nem volt menekvés. A vattabélés olyan sebességgel ázott át, mint a szivacs. Az elegáns öltöny hidegen feszül rá Dani vékony testére. A víz utat tört magának mindenen keresztül. Meglátja a lányt, aki előtt már ott pihen egy üres teásbögre. Szomorúan nézi az ezüstkanalat. Haja begöndörítette. A legszebb ruháját vette fel, csakúgy, mint a fiú.
- Szia. Bocsi, de… – szabadkozna a fiú, de lány félbe szakítja. – Ne Dani. Hagyd, nem kell. Feláll a széktől. Kék szemeivel keresi Dani tekintetét, aki ösztönösen elkapja, de végül találkoznak. Mint két madár. Nem érintik meg egymás kezét. Nóri lábujjhegyre emelkedik. Dani lenéz rá. Percekig így néznek egymásra, amikor…

*

Beborítja őket a szürkeség, de ők csak néznek egymásra. A lány feljebb emelkedik. A lelkek már elérték a végső céljukat. Soha többé nem zargatja őket semmi.

*

Megfogja Dani vizes haját és gyengéden végig fut rajta az ujjaival. Végig simítja Dani arcát. Dani remegni kezd.

*

Arcával közelebb hajol hozzá.

*

Dani elfordítja vizes fejét. A hideg cseppek végigcsorognak Nóri arcán, nyakán, majd bevándorolnak a ruhájába, hogy tovább csorogjanak a testén.

*

A lány forró ajkai hozzáérnek a fiú hamus szájához.

*

És Dani, vizesen, fáradtan, izzadtan, de megcsókolja Nórit. Elérte a célját. Végső nyugalomra
lelt. Már nem remeg. Testét elönti a meleg és a mámoros boldogság.

*

A tűz fellángol és minden újra égni kezd. A két madár egymásra talált. A lelkek sikítozni kezdenek. Utolsó hattyúdalukat éneklik a párnak. Csókolóznak a végtelenségig és tovább, amikor Nóri is eltűnik a lelkekkel. Vége van hát. Úgy fújja el Nórit a forró szélvihar, akár egy őszi falevelet.

*

A szájak elszakadnak. Órákig csak nézik egymást és nem szólnak semmit. Dani átadja az írást, amit egy napig készített neki. Lassan előkotorja a zsebeiből az elázott és széttört csokit, levágja az asztalra kiviharzik a Szimpla kongó ürességéből és úgy fújja el a szél, mint egy őszi fallevelet.

*

A srác felébred az álomból. Nincs többé lángolás. Nincs „100 dolog, amit az etikettről tudni kell”. Nincs kölni. És nincs öltöny se. Nincs eső és pokol. Nincs Nóri. A lány egy évvel idősebb nála. Ez nem fog megtörténni. És lehet, hogy így jobb. Lehet, hogy a fiú magányosan akar továbbrepülni.
Hogyan folytatódik a történet? Ezt Dani az olvasóra bízza. Őt már nem érdekli a többi. Dani csak sodródik az árral. Néha szembe vele, néha rajta, de mindig halad és nem áll meg. Néha repül, néha leesik, csakúgy, mint mindenki más.

Kívánok kellemes Valentin-napot mindenkinek.
Minden, ezt követő mondat igaz.

2009. március 10., kedd

Elegáns tűnődés - Elegant meditating

Szétállítottam a gombokat
Nem megy a készülék
Nem megy a készülék
Talán egy elegáns tűnődés?
De nincs, amin tűnődnék
Nincs, amin tűnődnék
Nézem magam a tükörben
Hogy lóg a farkam
Most azt játszom, hogy itt vagy
Már el is takartam (magam)
Nincs mit ragozni
Nincs mit tagadni
Nincs mit

Hamarosan jövök mókával.

2009. március 1., vasárnap

Őrült Világ - Mad World

All around me are familiar faces
Worn out places, worn out faces
Bright and early for their daily races
Going nowhere, going nowhere
Their tears are filling up their glasses
No expression, no expression
Hide my head I want to drown my sorrow
No tomorrow, no tomorrow

And I find it kinda funny
I find it kinda sad
The dreams in which I'm dying
Are the best I've ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles
It's a very, very mad world mad world

Children waiting for the day they feel good
Happy Birthday, Happy Birthday
And I feel the way that every child should
Sit and listen, sit and listen
Went to school and I was very nervous
No one knew me, no one knew me
Hello teacher tell me what's my lesson
Look right through me, look right through me

And I find it kinda funny
I find it kinda sad
The dreams in which I'm dying
Are the best I've ever had
I find it hard to tell you
I find it hard to take
When people run in circles
It's a very, very mad world ... mad world
Enlarging your world
Mad world