2010. március 27., szombat

Egekura - Up in the Air



Igazából nem szokásom, hogy ily módon ajánljak filmet, de szerintem senkinek se árt, ha ezt megnézi. :) Röviden egy olyan, akkurátus, "kozmopolita" férfi mindennapjairól (és életfelfogásáról, amit már fenti előzetesből megismerhetettek) szól, aki az év 322 napját távol tölti az otthonától, különböző cégekhez járva, ahol kirúgja az embereket.

2010. március 21., vasárnap

Falújítás

Idestova két napja kaparjuk, meszeljük, foltozzuk, építjük és újítjuk a falat.

2010. március 20., szombat

Hey Mr. Tree



Amon Tobint hallgatni Pesten olyan, mintha nehéz drogokat szednél, majd felülnél egy hullámvasútra. Nyilván, egyiket se próbáltam, (és nem is szeretném) de valahogy így képzelem el. Véleményem szerint, Amon Tobin az egyik legnagyobb elektronikus művész, bár nincs elég belelátásom a témába, tehát kérem az ellenérveket (természetesen zenével alátámasztva).

2010. március 13., szombat

Az ötlet megfogan


Amikor már egy hónapja úgy ébredsz, hogy minden nap csak újabb szenvedés, óráidat értelmetlen semmittevéssel töltöd, érzed, hogy kifogytál és olyan vagy, mint egy üres edény és képtelen vagy még élni is. Robottá válsz. A hetek homokként peregnek ki a fém ujjaid közül. Majd akkor, amikor már a legalján vagy a motiválatlanság, irigy kinövésekkel teli setét gödörének, egy finom mézes KV és pár órányi magányos tánc után az idea, mint az életadó szikra belecsap a szívedbe. Eszedbe jut, mit kell tenned. Az gondolat hamar átterjed az elmédre és lelkedre. Nem kapsz levegőt. Futsz, hogy elmondd valakinek. Lehet, hogy rossz ötlet és semmi nem sül ki belőle, de a foganás pillanatában olyan boldog vagy, hogy képtelen vagy értelmesen beszélni. Írnod kell azonnal. És írsz. És az ötletfolyam újraindul. És a szíved együtt dobog az ősi afrikai ritmusokkal.

2010. március 12., péntek

Ez - This

Ma csak erre futotta (és félig ez is tutorial)...


Give up
If you wanna survive
Get oh so alive
In your life everything
Falling out the sky on top of you
Now what you do

Set yourself up now
It's the love of your life
Shed a lead on me
All I know before it's gone
I always feel it's getting me down
When nothing's wrong

What's the matter with me?
What's the matter with me, me, me

Give up
If you wanna survive
Pick the sun back up
You got to get on the song, lowly
What's the point
It's funny till you're left to kill yourself
In this town

So what's the matter with me?
What's the matter with me
What's the matter with me
What's the matter with me, me, me

2010. március 9., kedd

"Én azt hittem, hogy felszálló repülők."


Ma délután ilyen csíkok jelentek meg a tiszta, azúrkék égen.

Először csak egy vonal tűnt fel fák rejtekében és vált láthatóvá a horizonton, afféle határvonalként magasodva Pomáz és úgy az egész térség fölé. Egy perc sem telt bele és a gömbölyödő vonalak megtöltötték a várost s hosszú árnyékukkal feldarabolták, mondhatni cikkekre bontották az utcákat és az eget. Fehér kígyókként tekeregtek jobbra-balra, üldözték a tél utolsó maradványait. Olyan volt, mintha égi búzamezők kivirágoztak volna, hogy köszöntsék az igazi, Téltemető bimbókkal díszített tavaszt. A jelenség mindössze fél óráig tarthatott, de az emberek csak bámulták, mikként bomlanak apró pamacsokká, majd válnak eggyé a nagy kékséggel.

2010. március 8., hétfő

el Empleo - (kb: állás, alkalmazás...)

...de kérdezzétek la Chica-t, továbbá, akinek tetszik várja meg a stáblista végét.

2010. március 7., vasárnap

Másnap - The next day

Kopp-Kopp.
Két fekete bakancstalp kopogott a járdán, hangjuk messze szállt a girbegurba utcákon - a házak falán játékgolyóként pattogott, majd elhalkult a visszhang . A „paták” aljára, valamikor vastag sárréteg rakódhatott, amely minden lépésnél hozzátapadt és minden másodiknál - összefüggő hálót alkotva - szakadt el a betontól. Az alak, tagbaszakadt léptekkel menetelt, egy lélek se járt a városban. Kabátját a nyakáig húzta, párától nedves haját tekergette a hideg, hajnali szellő. Szemei alatt vastag karikák sötétlettek, szemüvege bizonytalanul lógott az orrán. Toprongyos, meggyötört fiúcska, talán fél órát aludt; mégis elszántan közeledett messzi célja felé - az otthon szerető, tégla ajkai hívogatóan sugdolóztak a mélykék alagút végén. Ő, a Vasárnap szelleme, ő a magányos lovas.
Kopp-Kopp.
A fiú határozott ugrással leszökkent a járdaszegélyről s tekintetét a pékségből kilépő, telt férfira szegezte. A tizenegyes út halovány fénye gyengéden körülölelte a szellem testét, aki tétován visszaszállt a kocsijába és elhajtott a ködbe. Elfordult különös látványtól, majd meredten nézte az árnyékát és az előző este foltjaira gondolt. Csupán érzéseket és pillanatnyi benyomásokat talált a fejében, az előző estét borgőz félhomálya fedte, a mámoros percek elenyésztek a forgó fényviharban. Egész testével átérezte az árnyékok fájdalmát. A patak csobogása elnyomta agyának halk zakatolását; figyelte a hajlongó fűzfák árnyékában táncoló rigók, kis csoportját.
Kopp-kopp.
A főtéren lekapcsoltak az utcai fények, kísérteties derengésbe vonva a boltokkal szegélyezett háromszögletű teret. A sárgálló templom a fekete felhők között bujkáló, szétcincált Holddarabka felé nyúlt, amit mintha megrágva köptek volna vissza az égre. A Bartók Béla útvesztőként futott fel hegytetőre.A Tobakos kereszt „lábai” alatt a város, alvó oroszlánként nyújtózkodott, egyik oldalán a lilás színekben felkelő nap, másikon az eltűnő Holdsarló. A utcákból kakaskukorékolás dicshimnusza szólt, ők is üdvözték a reggelt.
Kopp-kopp.
Az ajtó hangosan csattant, a fiú pedig varjú károgás kíséretében eldőlt az előszobában. Feje csak egy hangosat koppant a csempén, és már aludt is.
Kopp.
width="320">

2010. március 4., csütörtök

Domain

Nos, amint láthatjátok megint változtatásokat eszközültünk a blog arculatán; továbbá némiképp egyszerűbb lett a domain név is:

www.antropomorf.com

Köszönet a bátyámnak, aki oly sokat segített az oldal átalakításán. Remélem tetszik.