III. Alak

A sarokban egy hiányos fogazatú, nyúzott képű férfi alszik. Gondozatlan borostája olcsó bor és sör keverékének savanykás, fűrészporos szagát árasztja. Ajkai, hasonlóan krumpliszerű orrához, duzzadtak és vörösek. Koszos, izzadt arcán vörös pír. Jobb orcáján halványrózsaszín furunkulus, balon gödröcskék, elvakart sebek és egy szeméig húzódó mély ránc. Ritkás szőke haja az arcába lóg. Szakadt farmer és kockás ing van rajta. Füstös izzadságot és rosszminőségű szeszt párologtat magából. Záptojás, kuka, vizes újság, segg és emberi ürülékszag felhője lengi körül. Hangosan szuszog, a sarok megtelik az alkoholos és dohányos kilégzéseivel. Felnyög, megremeg, szellent és átfordul a másik oldalára.

II. Alak

Ha megmozdult mesterkélt volt és színpadias. Látszott, még a haját is előre eltervezve és kiszámolt ideig túrta. Nevetése csengő volt, harsány és borzasztóan megjátszott. Bőre színe egészségesen barna és feszes, mosolya ránctlanul terült szét az arcán. Fogai szinte kiugrottak a szájából vad fehérségükben. Magabiztosságot és leheletnyi önelégültseget tükrözött, sötét szemeiben a hatalmasok végtelen gőgje látszott. Dús, fekete fürtjei rakoncátlanul tekeregtek a füle körül. Színes sálat, színes pólót és egyszerű vászon nadrágot viselt, amit hanyagul a negyedik lyuknál csatolt össze. Sarujából kikandikltak a hosszú lábujjai, fel-le ugráltak, amikor beszélt. A mondatai végét halk kacajba folytotta, mintha érezné, hogy a uralja a helyzetet. Lehengerelő volt és ezt jól tudta. Nárcizmusából fakadóan lekezelő és cinikus volt a gyengékkel és hízelgő a felette állókkal, de csak akkor közösködött velük ha célja volt. Emberekkel való kapcsolata olyan volt, mint a tudósé és kutyáé.

I. Alak

Mostantól igyekszem sűrűbben szerkeszteni a blogot és végtelen egyhangúságot megtöröm az ehhez hasonló alakábrázolásokkal. Továbbá ezúton megkérek mindenkit: ha valamelyik karaktert érdekesebbnek találja illusztrálhatja és felrakom ide.

A nő gyűröttebb és megviseltebb volt, mint egy régi papírzacskó. Arcát korát meghazudtoló ráncok szabdalták, melegtől kivörösödött bőre petyhüdten lógott, álláról sárgás lé csepegett, olyan volt, akár egy olvadó fagylaltos kehely. Lefelékonyuló szemeit duzzadt, lilás hernyók keretezték. Turcsi, disznó orrán szaporán vette a levegőt. Szőke haja nedvesen csillogott s hínár módjára tapadadt a homlokára. Vértelen, fehér ajkairól – amelyek ugyancsak lefelé konyultak – száraz bőrdarabkák csüngtek. Halszerű, gúvadó szemeivel kifejezéstelenül bámult és teljes ürességről tanúskodtak, mégis arcára kiült valami általános undor és arisztokratikus tartózkodás a körülötte ülőktől. Magas hangja förtelmesen cinikus és leereszkedő volt. Maga volt a középszerű ember összes gőgjének megtestesítője.