Szétállítottam a gombokat
Nem megy a készülék
Nem megy a készülék
Talán egy elegáns tűnődés?
De nincs, amin tűnődnék
Nincs, amin tűnődnék
Nézem magam a tükörben
Hogy lóg a farkam
Most azt játszom, hogy itt vagy
Már el is takartam (magam)
Nincs mit ragozni
Nincs mit tagadni
Nincs mit
Hamarosan jövök mókával.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Versikék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Versikék. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. március 10., kedd
2009. január 20., kedd
Miért szakadt el a kötél? - Why did the rope tear?
A kötél elszakadt,
Bár gond is akadt.
A fiú leesett,
Változás lett,
Mert a kötél elszakadt.
Bár gond is akadt.
A fiú leesett,
Változás lett,
Mert a kötél elszakadt.
2008. december 11., csütörtök
Kérdés - Question
Éjszakai kísérő,
Sárgán lyukas és,
Az eget beterítő.
Ez a nagy kérdés.
Mi ez? Várom a válaszokat. :)
Sárgán lyukas és,
Az eget beterítő.
Ez a nagy kérdés.
Mi ez? Várom a válaszokat. :)
2008. november 20., csütörtök
Háború - War
Fákkal tarkított horizont,
Akár a gödrös, harci front.
Hol az ellenség vért ont,
Ezzel védi az édes hont.
Mikor halál, halált szül,
A katona végleg felül.
Tőlük reped az érzékeny fül,
Ez megy éveken keresztül.
Késpenge fenyegetően villan,
Az élet pedig hirtelen elillan.
Halottunk szeme utolsót csillan,
Mielőtt becsukódna, felpillan.
Elfogják őket,
A szeretőket.
Kik diadallal vágtak főket,
Eddig csak hágták a nőket.
Örökvaló kín,
Csattan a szíj.
Elszakad az ín,
Vérző fogak és íny.
Végül kevesen jutnak,
Haza, amit úgy tudnak.
Megmaradt minden magunknak,
De a gyerekek csak fogynak.
Tévedniük kellet, mert,
A világ bombára tett szert.
Ki a bombát szerelt,
Minden embert elterelt.
Ilyen a háború,
Csupa szomor és bú.
Mindig iszonyú,
Mert a szél mindent elfú.
Akár a gödrös, harci front.
Hol az ellenség vért ont,
Ezzel védi az édes hont.
Mikor halál, halált szül,
A katona végleg felül.
Tőlük reped az érzékeny fül,
Ez megy éveken keresztül.
Késpenge fenyegetően villan,
Az élet pedig hirtelen elillan.
Halottunk szeme utolsót csillan,
Mielőtt becsukódna, felpillan.
Elfogják őket,
A szeretőket.
Kik diadallal vágtak főket,
Eddig csak hágták a nőket.
Örökvaló kín,
Csattan a szíj.
Elszakad az ín,
Vérző fogak és íny.
Végül kevesen jutnak,
Haza, amit úgy tudnak.
Megmaradt minden magunknak,
De a gyerekek csak fogynak.
Tévedniük kellet, mert,
A világ bombára tett szert.
Ki a bombát szerelt,
Minden embert elterelt.
Ilyen a háború,
Csupa szomor és bú.
Mindig iszonyú,
Mert a szél mindent elfú.
Címkék:
Versikék
2008. november 19., szerda
Megfagyott a Világ - The world froze
Megfagyott a világ
Eljött a hideg:
Megfagyott az élet,
S megfagyott a halál.
Megfagyott a gond is,
Megfagyott már megoldás.
Megfagyott a bú,
Megfagyott az öröm.
Megfagyott a kéz,
És a láb.
Megfagyott a Nap,
Megfagyott a Hold.
Megfagyott a reggel,
Még az éjszaka is.
Megfagyott a szív,
Megfagyott az lélek.
Megfagyott minden,
És semmi.
Valóban megfagyott e minden?
Ó, igen megfagyott a Világ.
Címkék:
Versikék
2008. november 17., hétfő
Születéstől halálig - From born to die
Every day I born,
Every night I die,
My jacket is torn.
I learn how to fly.
There is a cat.
Man with brown hat.
Woman her face is fat.
On the tram I can sat.
Újra Pesten. Ő, aki Pesten úr.

Every night I die,
My jacket is torn.
I learn how to fly.
There is a cat.
Man with brown hat.
Woman her face is fat.
On the tram I can sat.
Újra Pesten. Ő, aki Pesten úr.

Címkék:
Versikék
2008. november 13., csütörtök
Múzsa dal - Muse Song
Múzsa
Haját borzolja a szél.
Hamarosan eljön a tél.
Sálat húz, talán fél.
Sötét szemei ragyognak.
Fogai hidegen vacognak.
Lábai csöndesen topognak.
Teste összerázkódik.
Szeme megrebben.
Arca kisimul.
Megfordul.
Szárnya fellebben.
A fiú fogódzkodik.
A múzsa pedig elrepül.
Nem megy el, háta mögé búj.
A fiú, összeesve, leül.
A szél csak tovább fúj.
Fáj a fiú szíve.
Miért kell szívet tépni?
Akár a vers ríme.
Erre nem lehet mit lépni.
A múzsa ezt látva.
Szárnyait leváltva.
Táncol és énekel.
A fiú kezében a döntés.
Felkel.
A lányéban a szívtépés.
A lány örömet lel.
Nem repül fel.
Lábai levegőt szel-
Ik.
Múzsa szemei.
Álomba ringatják.
Dideregve bár.
Lejtik csak szabadon.
A táncot.
Kilépve a világból.
Haját borzolja a szél.
Hamarosan eljön a tél.
Sálat húz, talán fél.
Sötét szemei ragyognak.
Fogai hidegen vacognak.
Lábai csöndesen topognak.
Teste összerázkódik.
Szeme megrebben.
Arca kisimul.
Megfordul.
Szárnya fellebben.
A fiú fogódzkodik.
A múzsa pedig elrepül.
Nem megy el, háta mögé búj.
A fiú, összeesve, leül.
A szél csak tovább fúj.
Fáj a fiú szíve.
Miért kell szívet tépni?
Akár a vers ríme.
Erre nem lehet mit lépni.
A múzsa ezt látva.
Szárnyait leváltva.
Táncol és énekel.
A fiú kezében a döntés.
Felkel.
A lányéban a szívtépés.
A lány örömet lel.
Nem repül fel.
Lábai levegőt szel-
Ik.
Múzsa szemei.
Álomba ringatják.
Dideregve bár.
Lejtik csak szabadon.
A táncot.
Kilépve a világból.
Címkék:
Versikék
2008. november 7., péntek
Talpalatnyi Pest 3: Budapest - Foothold of Pest 3: Budapest
Alul a cipők,
Felül a fők,
Köztük a nők,
Ó, igen csábosak ők.
Sötétszürke csillogó,
Kívülről csak villogó,
A belül tolongó,
Szemük forrongó.
Rágó cuppog a szájban,
Középen kitűnő bájban,
Tündököl kis kabátban,
Nézzük, mint általában.
Sötétszürkén csillogunk,
Kívülről csak villogunk,
Kis kabinban tolongunk,
Belül, csak úgy forrongunk.
Ez itt Budapest,
A fiú verssel fest,
Metróban látja ezt,
meg azt.
Felül a fők,
Köztük a nők,
Ó, igen csábosak ők.
Sötétszürke csillogó,
Kívülről csak villogó,
A belül tolongó,
Szemük forrongó.
Rágó cuppog a szájban,
Középen kitűnő bájban,
Tündököl kis kabátban,
Nézzük, mint általában.
Sötétszürkén csillogunk,
Kívülről csak villogunk,
Kis kabinban tolongunk,
Belül, csak úgy forrongunk.
Ez itt Budapest,
A fiú verssel fest,
Metróban látja ezt,
meg azt.
Címkék:
közlekedés,
Versikék
2008. november 1., szombat
Árnyékok - Shadows
Shadows in the night,
They're sad and lonely.
This is their darkest fight,
And as like the death,
They are black and
Approaches slowly.
They're sad and lonely.
This is their darkest fight,
And as like the death,
They are black and
Approaches slowly.
2008. október 26., vasárnap
Óda a lányról - Poem about the girl
Óda a lányról
Fekete szemei a semmibe,
Tekintete még is telibe,
Találta a nézőt,
Úgy, mint én őt.
Fekete pulcsija kockás,
Álldogált a Margit-sziget fás,
Területén, mikor árnyéka,
Megváltozott, mint a videó téka.
Más helyre került,
Ennek nagyon nem örült.
De nem törődött vele,
Így érkezett a pokol tele.
Mert az árnyéka pokolból,
Nem pedig tyúk ólból,
Jött el hozzánk,
Érezte, hogy boltban finom a fánk.
De sajnos ő csak árnyék volt,
Ő csupán egy feléledt holt.
Visszahúzódott odvába,
És a lány csak nézett továbbra,
Majd pedig, elindult a boltba.
Fekete szemei a semmibe,
Tekintete még is telibe,
Találta a nézőt,
Úgy, mint én őt.
Fekete pulcsija kockás,
Álldogált a Margit-sziget fás,
Területén, mikor árnyéka,
Megváltozott, mint a videó téka.
Más helyre került,
Ennek nagyon nem örült.
De nem törődött vele,
Így érkezett a pokol tele.
Mert az árnyéka pokolból,
Nem pedig tyúk ólból,
Jött el hozzánk,
Érezte, hogy boltban finom a fánk.
De sajnos ő csak árnyék volt,
Ő csupán egy feléledt holt.
Visszahúzódott odvába,
És a lány csak nézett továbbra,
Majd pedig, elindult a boltba.
Címkék:
Versikék
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)