Háború - War

Fákkal tarkított horizont,
Akár a gödrös, harci front.
Hol az ellenség vért ont,
Ezzel védi az édes hont.

Mikor halál, halált szül,
A katona végleg felül.
Tőlük reped az érzékeny fül,
Ez megy éveken keresztül.

Késpenge fenyegetően villan,
Az élet pedig hirtelen elillan.
Halottunk szeme utolsót csillan,
Mielőtt becsukódna, felpillan.

Elfogják őket,
A szeretőket.
Kik diadallal vágtak főket,
Eddig csak hágták a nőket.

Örökvaló kín,
Csattan a szíj.
Elszakad az ín,
Vérző fogak és íny.

Végül kevesen jutnak,
Haza, amit úgy tudnak.
Megmaradt minden magunknak,
De a gyerekek csak fogynak.

Tévedniük kellet, mert,
A világ bombára tett szert.
Ki a bombát szerelt,
Minden embert elterelt.

Ilyen a háború,
Csupa szomor és bú.
Mindig iszonyú,
Mert a szél mindent elfú.