Óda a lányról
Fekete szemei a semmibe,
Tekintete még is telibe,
Találta a nézőt,
Úgy, mint én őt.
Fekete pulcsija kockás,
Álldogált a Margit-sziget fás,
Területén, mikor árnyéka,
Megváltozott, mint a videó téka.
Más helyre került,
Ennek nagyon nem örült.
De nem törődött vele,
Így érkezett a pokol tele.
Mert az árnyéka pokolból,
Nem pedig tyúk ólból,
Jött el hozzánk,
Érezte, hogy boltban finom a fánk.
De sajnos ő csak árnyék volt,
Ő csupán egy feléledt holt.
Visszahúzódott odvába,
És a lány csak nézett továbbra,
Majd pedig, elindult a boltba.
2008. október 26., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése