Reggel
Dani felébredt. Látása még nem egészen tisztult ki, a nap egyenesen belesütött. Felült az ágyban, megtörölgette a szemét és elindult lefelé.
Oda köszönt anyukájának, aki egy csókot lehelt a homlokára, majd kilépett az ajtón és elindult a munkába.
A fiú egyedül maradt a házban, testvér nélkül, egykén. Apja dolgozó szobája bezárva, olyankor nem szavad bemenni. Így hát jobb dolga nem akadván, visszament az ágyába és tovább olvasta a kötelező olvasmányt.
Dél
Miután elolvasta a könyv felét ismét leszállt az ágyból és leült a számítógép elé. Két fiók közül beszállt a "Jó fiú" nevűbe. A másik le volt kódolva. Felment az internetre, játszott, majd miután úgy érezte, hogy nincs több játék, lement a földszintre és eltakarította az edényeket.
Délután
A fiú édesanyja hazajött a munkából, megölelte kisfiát és megkérdezte, hogy telt a napja. A fiúnak nem volt sok mondani valója, felszaladt a szobájába és megírta a házi feladatát.
Este
Lefürdött, majd pizsamájába belebújva, lefeküdt az ágyba. Még hallotta anyja felkiáltó hangját: - Ne olvass sokáig!
Hallgatott anyjára és, mint egy szófogadó háziállat azonnal elaludt.
Így telt Kelemen Dániel Október 28-adikája. Egy átlagos fiú, átlagos keddje.
2008. október 28., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése