Részegen - Drunk

A HÉV hangosan kattogva robogott keresztül a hideg, februári éjszakán.

Részegen...
Részegen fekszem... - suttogja a füsttel megtelt szobában, tébláboló huszonegy éves fiú. Jobb kezében egy üveg pezsgő a balban, pedig egy félig leégett cigaretta. - Részegen fekszem. - Az orra alatt halkan dünnyögi a szimbolikus jelentéssel bíró - Kispál és a Borz - szöveget. A szomszéd szobában DrumNBass dübörög, a lámpák villódzó fényei alatt egy ráncos arcú öregember alszik. A fiú fogai közt kifúj egy vastag füstfelhőt, vörös szemei mélyen, a sötét szemgödrébe ágyazódva szemlélik a külvilágot, ami már csak megszűrve éri el az alkoholtól elhomályosult elméjét. Göndör haja az égnek meredezik. Nem sok választja el a hányástól. Arca – akár egy nyitott könyv - hűen tükrözi, hogy többet ivott a kelleténél. Karmazsinvörös, fekete kockás pulcsiján arany filc halvány csíkjai látszanak, amiket valamikor még az este elején írt rá egy kedves fekete hajú lány. Habár órák óta a fűtött lakásban járkált és a vastag pulóver is rajta feszült, mégis fázott. Egy napja múlt huszonegy éves. Ez az este egyféle ünneplés gyanánt szolgált. Meghajlás azelőtt, hogy már huszonegy éve tapossa ezt a sárdombot, minden eredmény nélkül. Huszonegy éve látta meg a napvilágot és mégis úgy tűnik neki, hogy mindenhol sötét van. - Részegen. - A hangja egyre hangosabb lesz, ahogy közeledik hozzá a szőke hajú lány. Szűk, farmer sort van rajta, alatta harisnya, szivárványszínű alakzatok halmazával díszítve. Hatalmas, kíváncsi szemekkel bámul a tébláboló srácra. Megakarná kérdezni, hogy mi baja van, de nem meri megszakítani a látszólag katartikus élményt. - RÉSZEGEN! - A fiú most már túlüvölti a zenét, amikor hirtelen minden szám rászegeződik. A lány eltávolodik tőle, az öregúr pedig nyálcsóva kiköpése után visszaalszik. Régóta ismerik Dávidot, aki szinte a keblükön nőt fel. Akit kis kora óta neveltek és csiszolták olyan gyémánttá, amilyenné ők akarták. A drágakő viszont most ellentmondott minden tanításnak. Végre - éltében először - szabad. A megszorítottság érzése, mint egy sziklaomlás dől le a lelkéről. Kitörik az öreg, elrozsdásodott rácsú ketrecéből - ahol eddig élt - és beköltözik a varjú, sötét odvába, ahol minden csúf és groteszk örömökkel teli és, ahol végre közel kerülhet az éterhez. Része lesz a nagy egésznek és eléri a felhőtlen boldogságot. Részeg. Igazán részeg. És talán ezért nem veszi észre, hogy ahova került az csak egy tágasabb ketrec.
- RÉSZEGEN! - a fiú eldől a lábai alatt lévő matracra és - mosolygó ajkakkal - mély álomba zuhan.

- Tudod most táplálkoztam belőled. - a fiú ordít a fekete hajú lány apró füleibe. A zene nagyon hangosan szól, ezért nehezen hallják egymás szavait.
- Ezt hogy érted? - kérdi a lány, aki a fejét vakargatva tűnődik, hogy bajon miért beszélget egy sráccal, aki nálánál hét évvel fiatalabb.
- Ettem a boldogságodból. Úgy értem elszívtam tőled, amid volt. Megettem, mint egy szelet sonkát. Hogy is hívják, aki megeszi a másik társát? Vagyis, inkább saját magát? - a fiú már érzi a szervezetében felszívódott whiskyt. Nem gondolkodott, csak keresztülgázolt minden észen és értelmen. Cselekedett és nem tétovázott.
- Talán. Nem is tudom. Antropomorf? Á, nem. Az más. Na várj egy pillanatot.
- Mindegy. Világválság van, bazdmeg! Te is egyél másokból, vagy téged esznek meg. - mondja a fiú és nagyot harap a hagymás, zsíros szendvicséből. Verj át mindenkit, hazudj és sikeres üzletember lehet belőled. – Már nem tudja kontrollálni a szavait. Hangos visításban törik ki. Elvesztette az uralmat a teste fölött és feladta a küzdelmet a józanság mellet. Visítása egészen a templomdombig hallatszik.
- Milyen szép hosszú haja volt annak a lánynak. - Jegyzi meg egy perc múlva a lány az előttük elhaladó nőről. - Nekem is ilyen lesz. Most növesztem. És az arca is szép volt, de mindegy. Világválságról beszélsz? Miért nevetsz?

- A tikkasztó nyári hőség... - kiáltja a színpadon táncoló, karcsú lány. Kezei a combjaira eresztve lógnak a levegőben. Enyhén vonaglik. Mellette egy szakállas srác megállás nélkül fújja a szaxofont egy éven át. Sőt évezredekig tart a harsogó jazz zene. A hangjegyek egymás után törnek elő réz kürtőből. Keringőznek a levegőben. Karonfogva futnak végig a barlang bejáratáig, majd vándorolnak Szentendre kihalt utcáin keresztül, néha meg-megállva egy gyengéd csók erejére. A főtérről felkanyarodó kacskaringós sikátorban egy sötét alak indul hazafelé. A gitáros letérdel és pengeti a lazán meghúzott húrokat.

Cigi. A barlang előtt. A barlang mellet. A Duna korzón. A parton. A padon. A fák árnyékában. Az oszlop tövében. Az ágyon. Mindenütt csak füst és hamuszürke pernye szállingózik a felhők felé. Égen és földön. Kabáton és a frissen mosott, fekete nadrágon. A hamu belep minket, mi meg fulladozva gyújtunk rá egy következő szálra.

- Nem lesznek gyerekeid? – kérdezi csalódottan a tizennégy éves kislány a fekete hajút nőt.
- Nem.
- Miért?
- Erre a világra felelőtlenség gyereket nemzeni. – kapcsolódik egy harmadik, gyanúsabb alak a beszélgetésbe.

A fekete hajú lány, mikor kivetődik fűtött fedél alól azonnal rágyújt egy cigire és lassan előhúzza a zsebében rejtegetett borosüveget. Mély, barna szemei képesek olyan érdeklődve nézni, mintha tényleg kíváncsiak lennének a környezetre. Görnyedt nyakkal figyeli a körülötte álló seregletet. Csendes megfigyelőként konstatálja, hogy megint belebotlott egy részeg társaságba, hogy Viktor megint önfeledten énekli a Gemenci szarvasokat. Egy csapat kislány ül a sötétben, a falak árnyékában. Cigiznek és isznak. Alig múlhattak el tizennégy évesek és máris isznak. Persze ma már ez a normális. Elvégre: Világválság van, nem? De. Még az a különös srác is megmondta. És tulajdonképpen legalább azonosulhat a fiatalsággal, hiszen ugyanazt csinálják nem? Mikor volt ő tizennégy éves? Mikor lesz hatvan? Na és harmincöt? Mikor a lány visszasétál a koncertre, szemei felcsillannak és teli szájjal nevet. Igazi boldogság látszik rajta, pedig az előző percben még úgy tűnt, hogy öngyilkos lesz. Öröm az ürömben? Vajon mi lelte ezt a szegény lányt? Felveszi a színes pamacsokkal díszített, fekete ufó maszkot és abban táncol tovább. A legjobb ruháját vette föl, kombinálva az arcában úszó fekete sállal. Újra kimegy. És kezdődik minden előröl.

Egy srác, amerikai foci sisakban végig rohan a Duna-parton.

- Mi leszel, ha nagy leszel? – kérdezi az ártatlan boci szemű lány. Arcán gyönyörű mosoly, egészen bearanyozza a srác hátralévő estéjét. Világosbarna haját, fekete csatokkal oldalt hátratűzi, frufruja eltakarja a homlokát. Barna szemei csillognak a mélyről jövő örömtől. Sálát egészen pirosló ajkaira húzza, rejtélyes oldalpillantásokkal méregeti Dávidot. Ki lehet ez a srác? Annyi biztos, hogy nagyon furcsán viselkedik. - Ilyen gondolatokkal búcsúznak el. Könnyeden és függetlenül egymástól. Hiszen végig hazudtam neki. De talán jobb ez így.
- Felnőtt. – válaszol, sztoikus nyugalommal Dávid, és visszamegy a barlangba. Pedig szívesen beszélgetett volna még a lánnyal. Talán egy kicsit csalódott, amikor látta, hogy van barátja.

- ITT ISZNAK EZEK BAZDMEG! 13 ÉVES ÉS MEGDUGNÁM, PEDIG VAN BARÁTNŐM! HOL VAGY TE STRUCC NYAKÚ?! RÉSZEG VAGYOK! MILYEN RÉG VOLTAM RÉSZEG! – a harmincas éveiben járó, felnőtt férfi és mégis – kikelve a régi, megszokott énjéből - úgy üvölt a telefonjába, mint egy hiéna. Lerakja a telefont és táncolva megy tovább.

- Mindenhol ott vagy. Jó arc lehetsz. – suttogja a koncert végén egy kreol bőrű lány. Göndör, sötétbarna haja van, szemöldöke felett egy csintalan anyajegy.
- Pedig utálom ezeket a helyeket.

- Ha a te logikád szerint nézzük, akkor boldog vagy, mert nincs, aki megkössön. Jól tévedek?
- Szia Dávid. - a lány lefordított arccal elrohan a buszmegálló felé.

A HÉV hangosan kattogva robogott keresztül a hideg, februári éjszakán.

Végre hazaér. Mindenki álomra hajtotta már fejét. Lehunyta kék szemét az ég. Alszik a bogár és a macska. Vége a hétnek. Nincs több munka. Nincs több szórakozás. Mi jöhet hát? A fiú már nem tud válaszolni rá, mert úgy dől be az ágyába, mint egy zsák burgonya. Perceken belül elalszik.

Nem marad más csak por, hamu, sötétség és üres, betöltetlen lyukak. Színek forgó kavalkádja és nevek összevisszasága. Whisky és cigaretta. Szaxofon és színes pacsirták zengő éneke. Milyen szép gondolatok, pedig nem volt ez más csak egy péntek esti, részeg pesti, ki borral festi az állomoást.
- Szerinted ez nem lelombozó?
- De igen.
- Tehetünk ellene bármit?
- Persze! Gyere és igyunk még egyet a többiek egészségére.

Villanyzene 2

Minden azokkal a különös alakokkal kezdődött, valamikor 2009-ben. Ketten voltak, egy hosszú és egy rövid hajú, mindkettő szemüveges. Alig álltak a lábukon, látszott rajtuk, hogy valami nagy teher nehezedik a vállukra. Vékony testüket úgy sodorta keresztül a szél a városon, mint az őszi faleveleket. Aztán - minden előjel nélkül - előhúzták azokat a furcsa fehér matricákat, majd széles mosollyal rakták fel a legközelebbeső oszlopokra. KAPCSOLÓDJ. Ez a felirat állt hatalmas betűkkel a matricán, alul a www.villanyzene.net link, a matrica közepén pedig egy jól felismerhető konnektor ábrája. Csak ennyi. Semmi személyes. Semmi hatásvadász üzenet. Igen. Az első oszlopok, amelyekről már le is kopott a matrica. Furcsa visszaemlékezni rájuk, ugyanis akkoriban még csak egy tréfának tűnt az egész. Újabb huligánok, akiknek nincs jobb dolga és ezzel akarják elütni a nyárig tartó időt, amikor végre kiszállhatnak a családi fészekből. De másnap reggel. Az volt az igazi meglepetés, amikor Szentendre macskaköves utcáin, minden oszlopon, minden magasfeszültség dobozon és minden falon ott virított a matrica. KAPCSOLÓDJ. Milyen egyszerű, nem igaz? És, hogy kapcsolódtak-e? Nem tudni pontosan, de annyi bizonyos, hogy az oldalon nyerhető összes ingyen jegy elkelt. És Pest megye ezen kicsiny városában egy újabb nap virradt, amikor a hangfalak megint pirosra váltottak és a sűrű füstfelhőn keresztül felsejlett a DJ vigyorgó arca. Minden szív egyszerre dobbant fel, amikor végre megszólalt a Breakbeat lemezlovas érdes hangja. A dübörgés egészen Miskolcig szállt, hogy utánna végleg megtelepedjen a kíváncsi fülekben. 



Szeretnéd, hogy boldogságunk teljes legyen? Gyere el te is a Városházára Március 7-én! Kapcsolódj, sugározz és táncolj!

Ismétlés - Repeat

Csak szerettem volna, ha
Velem is van ilyen.
És most benne vagyok,
Még sosem volt sűrűbb homály.

YOU LIAAAAR!

Boldog Valentín napot minden kedves (liar) olvasónak! ;)

Keresés - Search

Keresem az időtlenség és a szabadság mezejét, hogy végre teljes élhessek. Hogy felejtsek és korlátlan legyek. De létezik-e ez a mező? És ha igen, akkor hol van? És egyáltalán változik-e bármi is, ha már megtaláltam? Remélem igen, mert kezdek fulladozni.

Válság #1:A kamasz - Crisis #1:The Teenager

Rövid, hamarosan véget érő rajzsorozatom első kockája. Lesz mit blogolnom, tehát készüljetek egy hosszú tripre. :)

Small talk every time

It's my favourite chloroform...

Úszni az árral szemben,
Ordítás az üres fejben.
Minden izmommal küzdeni,
"LESZAROM!" - a hang ezt üzeni.
Úszni a hullámokon,
Magas templomtornyon.
Repülni a múzsa zenéjével,
Ordítani Isten minden erejével.
Vissza ugorjunk-e?
Magyarázkodni lehetne.
Repüljünk tovább egyedül,
Ami csak több gondot szül.
Leszarja még mindig?
Egyedül lesz holtig?
Vagy azért költ,
Mert embert ölt.
Üzentet ír,
És gyedül sír,
Vagy magyarázatot ad,
Repüljön olvasó had.
Hagyják az elmét,
Ne bántsák a szellemét.
Érzései furcsák,
Gondolatai még kurták.
Nem kell figyelni,
Csak eltekinteni.
És nem törődni.