Nehéz börtön súlyzó

Nehéz börtön súlyzó, megtartani mindazt, ami volt, ez talán egy elegáns tűnődés, de nincs amin tűnődnénk. Nézzük a tükröt, ahol egy idegen ember áll. Nem a régi. És nem az, amire vágyunk. Egy idegen, aki pap húst kíván, étvágya kiapaszthatatlan és végtelen. Vagy csak a tükör hazudik?
Nincs mit ragozni! Nincs mit tagadni! Nincs mit!

A tükör: Első fejezet - The mirror: First chapter

Nézzetek rám: Téhba népe, itt a híres Oedipus,
ki a Nagy Talányt megoldta, leghatalmasabb király,
minden polgár irigy szemmel leste boldogságomat:
s nézzétek, mily rettentő sors hullámba hulltam én!
Senki hát halandó embert, ki e földön várja még
végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete
kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan.
Szophoklész, Oedipus király, Kr. e. 420

I

John Shaw - többi nevén, a „Jóképű” a „Vicces” az "Okos" és az „Őrült” – hűvös reggelre ébredt, mert a takarója a földön hevert, egy állatcsontokkal megrakott tányér és egy kiömlött borosüveg mellet. Megdörzsölte a szemeit, és tett még egy elkeseredett próbálkozást a visszaalvásra, amikor az oldalára fordulva észrevette, hogy egy meztelen nő fekszik az ágya másik oldalán. Ez meg ki? – kérdezte szinte azonnal magától? Mit keres egy nő az ágyamban? A feje ugyan kóválygott, de minden erejét összpontosítva próbált visszaemlékezni a tegnap estére. Tíz percig feküdhetett így, némán, az agyába kutatva, de végül egy kézlegyintéssel nyugtázta a nő ottlétét és egy ugrással kint termett az ágyából. Amikor elindult, mintha egy láthatatlan kéz, megszorította volna a fejét. Kétrét görnyedt. Másnaposság. A szemgolyói, mintha ki akarnának robbanni a gödrükből, fejébe folyamatos, meg nem álló fájdalmas pulzálás hatolt és úgy érezte, hogy ha így meg tovább agya leáll és eldől a hamus szőnyegen. Lassan totyogott előre, akár egy császárpingvin. Minden lépésnél, a kéz egy újabb ütés mért a fejére. Mintha Isten ökle sújtana le rá. Pedig tudta, hogy Isten nem vele foglalkozik, hanem puffra teszi a lábát és nézi a Világ című műsort, ami tele van intrikával, halállal és őrültekkel. Kezeivel a sötétbarna haját markolászta, túrta, majd lejjebb vándorolt a homlokáig. Kézfejével óvatosan végigsimította, lassan pislogott. Külső szemlélőnek úgy tűnhetett volna, hogy Johnon átment egy úthenger, ami talán nem is állt olyan messze az igazságtól. Még jó, hogy nem emlékszik a tegnap estére. Jobb elfelejteni az ilyet, de tudta, hogy hamarosan visszatérnek az emlékek és vége a homálynak. Kár. Teste egyre gyengébb és ernyedtebb lett, szemei lecsukódtak, vakon kezdett a saját házában tapogatózni. Hirtelen olyan idegennek érezte magát. Elveszik a szeme világát - gondolta - így büntetik meg. Megérdemli ezt? Ordított volna a világ bíráival, de kiszáradt torkán csak valami vinnyogást tudott kipréselni, amit senki nem hallott meg. Lement a lépcsőn, léptei alatt megreccsentek a gerendák, végül elérte a fürdőt, hosszas keresés után megtalálta a csapot és megeresztette. Hideg vizet öntött az arcára, mélyen beledörzsölte a hajába, végig mosta a szemeit. Majd még egyszer. És megint, mígnem fázni kezdett. A vízcseppek gyorsan gurultak végig a meztelen testén, egészen a csempéig - a mosakodás végére már egész tócsa volt alatta. Kinyitotta a szemét és az első dolog, amit meglátott a saját elnyűtt arca és a meztelen felsőteste volt. Szemei tágra nyílva vizsgálták a tükröt, amikor utoljára látta, még más volt - talán a tükör hazudik? Nem tetszett neki a mostani kép. Régen még tiszta, értelmes szemei voltak, arca frissen borotvált, haja fésült. Inget viselt, egy gyönyörű skarlátvörös, selyem nyakkendőt. Szíve fölött egy arany toll díszelgett, amit mindig magánál tartott - ez őrizte a gyerekkori sikereit. Miért volt olyan rendezett? Munkába indulhatott, vagy randevúra? Az utóbbi ésszerűbbnek tűnt, mivel egy meztelen lány feküdt az ágyon. És miért ilyen csapzott most? - így gondolkodott a párától homályossá vált tükör előtt. Most borostás volt, beesett, lila szeme alatt egy véres folt díszelgett, mintha megkarmolták volna, tekintete olyan homályos, mint az előtte álló tükör, haja szerteszét meredezett a levegőbe, felső testét lila foltok borították, mintha valaki órákig ütötte volna. Kezével letörölte, majd közelebb hajolt a tükörhöz, az arcképébe vicsorított, mosolygott és hatalmasra tátotta a száját. Hiányzott egy foga, helyén véres lyuk tátongott. Hirtelen egy emlék hasított bele az elméjébe: Egy fiatal nővel szeretkezik. Egyik kezében félig megivott borosüveg, másik a nő fenekét csapkodják. Izzadó testük, egymáséhoz ér, gyorsan mozognak fel-le. A nő felsikolt – Igen! – Még gyorsabbra váltják a tempót. A nő hátrakap, hosszú körmeivel végig hasítja John arcát. Vér patakzik ki a sebből, majd az álláról a nő hátára hullnak a vércseppek. Hosszú, világosbarna haja lobog a levegőben, a fürtök erősen csapkodják John hasát. Őrülten sikít, mintha az ördög szülötte lenne. Mindkét test lángolni kezd, nem marad más csak a porhüvelyük. John hangosan felordít, majd vége van, mintha egy világ omlott volna össze benne. A borosüveg kiesik a kezéből, elgurul az ágytól. John eldől és simogatni kezdi a lány nedves vállát.

John végig simítja a hosszú vágást, amin már bebarnult és megfagyott a vér. Nyelvével finoman végig szántja alsó ajkát. Meglátja magát a tükörben. John "Jóképű" Shawnt, aki mindennap mással kefél. Ez az kép, amit ismernek. Ez vagyok én. Száját mosolyra húzza, majd ellép a tükörtől ki a konyhába egy bögre kávéért. Nézi, ahogy a sötétbarna kávé belelötyög a bögrébe. Töltené a tejet, de hirtelen hátra kell fordulnia, mert lépéseket hall a lépcső felől. A folyóson az emlékeiben élő nő jelenik meg, akivel tegnap szeretkezett. Haja zilált, zöld, csipkés tanga bugyi és John arany tollal díszített inge, kinyitva lóg rajta. Formás mellei hívogatóan néznek John felé, lassan a férfi felé sétál, és egy csókot lehel az állára.
- Jó reggelt drágám. – suttogja halkan, kacsint és megcsapja John fenekét. - Vigyázz a tejre.
John visszafordul a bögréhez és látja, hogy a tej kiömlött, és az asztalról csurog le a csempére. A nő, kecses léptekkel a fürdőbe megy, nem marad más utána, csak a kiömlő tej és John tátott szája.

Ha szeretnétek, folytathatom a történetet.