2010. május 24., hétfő

Akád



2010. május 19., szerda

Felhívás2

Mélyen tisztelt B.B-t kérdem, hogy él-e párhuzamos világokban avagy mióta dohányzik? Ok? Megtévesztően hasonlóságot fedeztem fel (különösen orrtájékon), az emlékeimben élő arcban és a ma meglátott B.B. "alteregójában”. Mert, hogy vagy eltitkolt ikertestvérével (Judith) találkoztam, vagy a jövőbeli énje volt, de elképzelhető magyarázat az is, hogy meghasadt tudatának sötét fele jelent meg mellettem (esetleg mindhárom?); bár a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az elillanó jelenés negyven perc mélyalvás után történt. Tehát azt kérdem szeretett B.B-mtől, hogy utazott ma 15:30-as HÉV-en, vagy sem.




Prospero eltöri a pálcáját.

2010. május 16., vasárnap

The Black Hole


Hát igen...

2010. május 13., csütörtök

Go to Sleep



Pocsolya ugráló,
Esőben elázó.
Csöpög a pad,
mikor az eső elapad.
Csápos úrfi,
Meg-megáll,
majd az eső is,
eláll.

2010. május 12., szerda

A Hadúr

A Hadúr szerencsekereke évek óta forgott, amikor jelt adva a Háznak lassulni kezdett. A fordulatot, amit hajdanán percekben telt, most órákra nőttek. A választása megfontolt volt, a forgótárcsát irányító számítógép betáplálta a sebességet és bonyolult számításokat végzett, majd megadta a célját. Egy hét elteltével már napokig tartott, hogy körbejárjon. A kerékre mázolt országok képei kíméletlenül vánszorogtak.
A Hadúr csak ült és nézte, ahogy egyre lassabb és lassabb. Európa a lábai előtt hevert, Amerika a jobbjára került, Afrika sisakos fejével egy magasságban feküdt. Franciaország, Anglia, Németország, mind egyenként pördült tovább a kör közepére mutató pecken, majd a kerék megállt. A tetején vörös fény villant, éles füttyszó hívatta magához a kastély lakóit és egyben a Hadúr szolgálóit. Roppant széke mellet ott termett egy görnyedt hátú, patkány forma alak - hegyes fogaival ujjait harapdálva nézett fel a mesterére. Izgalmában visítozott, várta a parancsot. A hadúr jeges hangon szólott és elküldte a termébe gyűlő vadászokat. Most jött le az idő. A gonosz úr karmai újra lecsapnak.

2010. május 9., vasárnap

Queens of the Stone Age



Halljátok, ahogy csörtet, mint egy megvadult elefánt. Mély basszusok ugatnak, a világ magva dobog, lüktet és rettenthetetlen energiák fűtik, elhaló suttogás; még nem jött el az idő. Amikor a lemezek felhasadnak, megtörik a szikla és homok; elfut az, kinek kedves az élete – a talaj felgyűrődik, akár egy pattanás a kamaszkorú bolygó arcán. Egetverő robbanás rázza meg a csillagrendszert. A feldühödött lény ordítva tör elő. A Világ megőrült; egy hatalmas árnyék borul a felszínre, eltakarja a Napot és a Holdat.

2010. május 6., csütörtök

Kirándulás 2010-05-04

Törpök

A Mező



Erdőarcok

Rönkfal

A Rengeteg

A Csúcs

Omlás

Karnyújtásnyira

Záróakkord

Igazából ide hosszú írást terveztem, de nem akarok senkit megzavarni a képek élvezésében, talán később.

2010. május 5., szerda

Elöljáróban

2010. május 2., vasárnap

Egy pillanat

- Mit csinálsz? - kérdezte a teraszra kiérő, sovány alak. Félmeztelen volt és a kimerültség félreismerhetetlen jelei mutatkoztak rajta. Ám, ezt nem róhatjuk fel neki, mert már órákig beton golyók közt ugrált. - Kihez beszéltél?
- A csillagokhoz.
- Ki hallja szavaidat, ki fog válaszolni?
- Majd egy másik ember, aki a csillagokhoz beszél.
- Fura. Mármint, érdekes ezt tőled hallani. De tudod mit, mesélek egy történetet, még régen hallottam egy barátomtól. - Azzal leült egy karosszékbe. A hatodik emeleti terasz enyhén lejtett és széles repedések futottak a tövénél. Az alant elterülő utca fényei arany lepelbe takarták a teraszt. - Nem biztos, hogy igaz, sőt val'szeg csak egy városi legenda, de így hangzik: San Fransiscoban leállt a közlekedés és a város felett uralkodó, mély szürke szmogfelhő eltűnt. Legalább egy órára kitisztul a város feletti levegő. Aztán elment az áram is. Az amerikai telefon szolgáltatók összeomlottak a több millió telefon hívástól, ami beérkezett. Az emberek kétségbeestek, mert soha életükben nem láttak még csillagokat. - Mik azok a fényes izék? Ez a világvége? És ehhez hasonló kérdések. El tudod ezt hinni? - Hangjában bizonytalanság csendült.
- Durva. De tudod, ha nem éltem volna vidéken én is így lennék. - A terasz hangosat roppanva leszakadt. A két alak tompán puffant, rájuk szikla törmelék. Az egyedül hagyott házból zene foszlányok szűrődtek ki.