A Hadúr szerencsekereke évek óta forgott, amikor jelt adva a Háznak lassulni kezdett. A fordulatot, amit hajdanán percekben telt, most órákra nőttek. A választása megfontolt volt, a forgótárcsát irányító számítógép betáplálta a sebességet és bonyolult számításokat végzett, majd megadta a célját. Egy hét elteltével már napokig tartott, hogy körbejárjon. A kerékre mázolt országok képei kíméletlenül vánszorogtak.
A Hadúr csak ült és nézte, ahogy egyre lassabb és lassabb. Európa a lábai előtt hevert, Amerika a jobbjára került, Afrika sisakos fejével egy magasságban feküdt. Franciaország, Anglia, Németország, mind egyenként pördült tovább a kör közepére mutató pecken, majd a kerék megállt. A tetején vörös fény villant, éles füttyszó hívatta magához a kastély lakóit és egyben a Hadúr szolgálóit. Roppant széke mellet ott termett egy görnyedt hátú, patkány forma alak - hegyes fogaival ujjait harapdálva nézett fel a mesterére. Izgalmában visítozott, várta a parancsot. A hadúr jeges hangon szólott és elküldte a termébe gyűlő vadászokat. Most jött le az idő. A gonosz úr karmai újra lecsapnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése