A most következő sorok mindegyike hazugság és fikció, bármely egybeesés a valósággal csupán csak a véletlen műve. Minden, ezt követő mondat hamis.
Hű szolgája, az Író
Nem tudom, hogy önök, hogy vannak vele, de szerintem a történetírás legnehezebb momentuma a kezdés, amikor a cím és a prológus után, a mozdulatlan levegőt megszakítja a rajtsíp éles füttye és amikor a pepita vonal mögött sorakozó szavak elindulnak a végzetük felé. A rajt, aminek hatásosnak kell lennie, hogy mindenki tovább folytassa az olvasást és hogy az írás ne a legközelebbi szemétégetőben landoljon. Eddig tiszta? Igen? Rendben. Tehát: Nagy levegő, pislogás és szemüvegtörlés.
A most következő történet szövevényes, komplikált és valószínűleg átláthatatlan dzsungel mindenki számára - persze kivétel az író, aki már az elején elvesztette a fonalat –, kiváltképp azoknak, akik nem tapasztalták még a bőrükön az esőcseppek hideg érintését. Értelmezhetetlen metaforákból és tekervényes mitológiákból összeollózott történet. Az író kiléte nem megegyező történetünk főszereplőéjével, tehát aki a mese ezen aspektusában valamiféle hátteret keresne, az rossz ajtón kopogtat. De megint elszaladt velem a ló! Nos, talán a legjobb lenne, ha azzal kezdeném, hogy felvázolom az alapszituációt, ruhát elemzek és bemutatom a Valentin nap mélységeit. Kínok közt vergődő és hibásan megfogalmazott kérdéseket irányítok jó érzésű olvasóim felé. S hogy lesz-e válasz rájuk? Na, azt majd meglátják!
Lázas izgalom fogta el a tizenöt éves srácot, amikor végre, hónapok után először, úgynevezett randevúra a készült a lánnyal. Ruhája kifogástalan és patyolat tiszta volt, holott a fiú soha nem szeretett kiöltözni, de most úgy érezte: Ha egy lánnyal készül találkozni, akkor bizony fel kell nyitni az apja poros, bükkfa ruhásszekrényét. Mindent átfogó kutatásba kezdett, mígnem előkotorta azokat a darabokat, amik a többi mellet talán még a legrendesebbnek tűntek. Íme: Sötétkék selyem nadrág, vékony csíkozással díszítve, a közepén éles vasalással. Alul, egészen a térdéig felhúzva világoskék kamásli, ami eltakarta a barna, krokodilbőr cipőt. Fehér, virágmintás ingét erősen betűrte fekete övébe, amit szorosan, sőt szinte már kényelmetlenül meghúzva, a derekára kötött. Olajzöld-szürke csíkos mellényét, gyémánt mandzsettagombok kapcsolták össze. Bal felső zsebéből egy rózsa karmazsinvörös szirmai buktak elő, míg a jobb alsóból egy aranyóra apró láncszemei lógtak ki. Nyakára egy csinos, kék pöttyös csokornyakkendőt kötött. Fogsora egészséges és hibátlan, szemüvege olyan sima, akár a tükör. Félhosszú, sötétbarna haja elegánsan elválasztva. Zöld szemei mélyen ülők, az alattuk húzódó, lila karikákat próbálta elkenni a nővére alapozójával, ezért olyan természetellenesen sima lett az arca, mint babáké. Jó illatárról Hugo Boss legújabb parfümje gondoskodott, amit az öltözködés után szerényen a nyakára csöpögtetett. Tízezer forintjába került ez a parfüm, tehát elvárta a
sikert. A jó külsőre áldozni kell, a szekrény átkutatása pedig sok időt vett igénybe, de végül Dani frissen borotváltan és felkészülten állt a tükör előtt, úgy, mint egy férfi, aki randevúra indul. Röviden: Dani igazán adott a külsejére, ha a lányról volt szó.
A barátai ferde szemekkel kezdtek rá nézni és nem értették, hogy a „legjobb haver”, Dani miért tűnik el olyan hamar az óra után. Hogy miért olyan hallgatag egy hónapja és egyáltalán miért járkál „100 dolog, amit az etikettről tudni kell” című könyvel a kezében. Mikor elment összesúgtak mögötte, sőt Vili még azt is megkockáztatta, hogy barátnője van. Mi tagadás, Dani valóban megváltozott. Dani alkalmazkodni próbált a lányhoz, de legalábbis „100 dolog, amit az etikettről tudni kell” szerint ő volt a tökéletes férfi. Tehát a könyvön fölbuzdulva, magabiztosan kezdett közeledni a lány felé, természetesen miután elolvasta könyv „Ismerkedés” fejezetét. Kedvesség, jól neveltség és legfőképp: „Soha ne add saját magadat!” Ha a helyzet úgy hozza, akkor hazudnod kell, de soha nem szabad kimutatnod neki a fogad fehérjét. Ebben az alapvető törvényben nincs semmi személyes csak az etikett könyv íróinak több éves tapasztalata és az, hogy az esetek 85%-ban a lányok se a teljes, tiszta és gáncstalan igazságot mondják el a fiúknak. De visszakanyarodva Danihoz: Daninak sajnos még nem volt komolyabb barátnője, illetve, amikor már összejött volna, rádöbbent arra, hogy neki ez nem kell. Nem olyan mókás dolog eltartani egy olyan éhes szájat, a lányt, akit mellesleg még szeretsz is. Elvégre, ki fogja etetni Dani száját? Hogy a szíved választottja nem, az biztos. Arról nem is beszélve, hogy abban a pillanatban, amikor barátnőd lesz, elveszíted a szabadságodat. Úgy fogsz kötődni a lányhoz, hogy a gondolataid már csak körülötte forognak, és nem veszed észre, hogy a legerősebb, eltörhetetlen láncot, ami fogva tart épp te magad készítetted. És már nincs menekvés, csak szívrablás és szakítás. De ezek a gondolatok soha nem foglalkoztatták Danit, sőt nem is igazán érdekelték a lányok, azzal bíztatta magát, hogy ráér még. Egészen addig a pillanatig, amíg a lány megjelent. Tizenhat éves, tűzvörös hajú bombázó. Igazi Szép Heléna, aki csak arra vár, hogy valaki elrabolja. Dani rádöbbent, hogy eljött az idő, hogy a megtakarított pénzét megint feláldozza.
Csokik. Rejtélyes levelek az asztalon. Mindenütt rajzok. Verseskötet. Rúzs. Dani mindent odaadott a lánynak, persze mindezt csak inkognitóban, mert az etikett könyv azt írta: „Ne legyél őszinte!”
Dani zavarba esett, amikor a lány elment mellette a folyosón. Dani zavarba esett, ha a lány egy oldalpillantást vetett rá és, ha Dániel zavarba esett, akkor a tenyere és a homloka szinte azonnal izzadni kezdett. A szemei ide-oda forogtak és a kezei hevesen az arcához nyúltak, hogy a lány minél kevesebbet lásson belőle. És mit ne mondjak, Dani zavara teljesen érthető volt. Elvégre egyelőre még csak most fedezte fel a női nem bonyolult mivoltát. Most látta meg, hogy voltaképpen mennyire komplikált az egész és mégis milyen egyszerű. És azt is szomorúan konstatálta, hogyha így folytatja, akkor a pénztárcája kiürül és még meg se mondta a lánynak, hogy szereti. Ilyen előélettel állt Dani a tükör előtt. Egy srácot látott, aki önmagát elfeledve igyekszik belépni a lány ördögi labirintusába,
hogy megtalálja a kulcsot, ami kinyitja a szívet. De vajon mi védi a kulcsot? Mert ha a Minotaurusz, akkor nincs sok esélye. A fiú méltóságteljes lépésekkel odasétált az ajtóhoz, ráfújt magára még egy kis kölnit és lenyomta a sárgaréz kilincset.
*
Álmok a lánnyal. A pokolban vannak, valahol a kárhozott lelkek folyosóján, ahol minden lélek elég a lángok közt. Daninak pedig nem szabad megérintenie a lányt. Ezt duruzsolja egy mély hang a fülében. Ha megteszi, akkor Nórit elemésztik a pokol lángnyelvei és soha nem tér vissza. Soha nem lesz az övé. Lassan megy előre. A lábait, mintha valami lánc feszítené. A világ ég. A lelkek ordítanak. A lány még lassabb léptekkel követi őt. Az idő kínzó lassúsággal vánszorog. Dani már nem bírja tovább. A tűz égetni kezdi a bőrét. Mohósága és kíváncsisága legyőzi. Izmai szétpattannak, amikor meglátja az egyhelyben álló Nórit. Gyönyörű. Minden ég körülöttük. Nóri vörös haját felborzolja a pokoli szél. Fekete pulcsijáról egy hatalmas fehér ujj mutat rá vádlón. Dani tudja, hogy elrontotta, hogy Nóri már soha nem lesz az övé. Vége van mindennek. Nem bírta ki a kísértést. Nóri szemei mágnesként vonzzák magához Dani tehetetlen testét. Nem tiltakozik ellene. A világ lassan elégő, fekete árnyai még próbálják az utolsó imáikat kipréselni felgyulladt hangszálaikon, de csak fájdalmas sikolyra futja belőlük, mielőtt végleg hamuvá válnak. Végül elérnek egymáshoz. A lány lábujjhegyre emelkedik. A fiú lenéz rá. Percekig így nézhetik egymást, amikor….
*
Az eső rázendít. Hatalmas cseppekben ömlik a szürke égből. Villámok ostorozzák a sötét felhőket, amik csak úgy ontják magukból a vizet. Hihetetlen mennyiség gyűlik össze. A csatornák próbálják elvezetni, de hasztalan, olyan mintha Isten a világégést akarná eloltani. Dani kapucni nélkül vág keresztül a kihalt utcán. Szemüvegén gyorsan peregnek le a vízcseppek, haja elázott és összecsomósodott csápokban verdesi a vizes kabátját. Rágyújtana egy cigire, de nem teheti. Az etikett-kódex megtiltotta neki. És Nóri miatt se teheti. Vagy mégis? Nóri máris fogva tartja? Ránéz az órájára és gondolkodás nélkül futásnak ered. Hosszú lábai alatt magasra csap a víz. A szíve egyre gyorsabban kezd verni, erei szétrobbannak. El
fog késni! Csak a csoki és a boríték el ne ázzon. Mihez fog most kezdeni?
*
- Nóri! – szól reszketeg hangon Dani. - Mondjad! – mondja melegen a lány. - Ööö… Semmi… - a fiú habozik. - Ha már elkezdted, akkor fejezd is be. – vált egy kicsit erősebb hangra a lány. - Hát… Izé. Szóval eljössz ma Szimplába? Csak egy kávéra. Én… én fizetem – nehezére esett kimondani, mert ez volt a kajapénze.
- Persze! Miért is ne. Elvégre ma van Valentin nap – mondja kacagva és visszaballag a termébe. - Valentin… - mondja magának Dani és elindul kezet mosni.
*
…amikor a világ elsötétül. A tüzek kialszanak és mindent ellep a sötétség. Valahonnan felülről hamueső hullik a két párra. Még mindig csak néznek egymásra.
*
Megérkezik a Szimplába. Kicsapja az üvegajtót és kétségbeesett arccal keresi a lány asztalát. Az eső beömlik utána. Mindene szétázott. Elsőnek a haja adta fel, majd a cipő. A krokodilbőr cipő, amiről az ember joggal azt hihetné, hogy igazán igényes darab és nem csak egyszerű kínai átverés. Tévedés. A krokodilbőr cipő ugyanolyan rossz, mint a kínai, azzal a különbséggel, hogy drágább. A cipő után a kabát következett. Az orkán-felület sokáig ellenállt, de amikor megtört, már nem volt menekvés. A vattabélés olyan sebességgel ázott át, mint a szivacs. Az elegáns öltöny hidegen feszül rá Dani vékony testére. A víz utat tört magának mindenen keresztül. Meglátja a lányt, aki előtt már ott pihen egy üres teásbögre. Szomorúan nézi az ezüstkanalat. Haja begöndörítette. A legszebb ruháját vette fel, csakúgy, mint a fiú.
- Szia. Bocsi, de… – szabadkozna a fiú, de lány félbe szakítja. – Ne Dani. Hagyd, nem kell. Feláll a széktől. Kék szemeivel keresi Dani tekintetét, aki ösztönösen elkapja, de végül találkoznak. Mint két madár. Nem érintik meg egymás kezét. Nóri lábujjhegyre emelkedik. Dani lenéz rá. Percekig így néznek egymásra, amikor…
*
Beborítja őket a szürkeség, de ők csak néznek egymásra. A lány feljebb emelkedik. A lelkek már elérték a végső céljukat. Soha többé nem zargatja őket semmi.
*
Megfogja Dani vizes haját és gyengéden végig fut rajta az ujjaival. Végig simítja Dani arcát. Dani remegni kezd.
*
Arcával közelebb hajol hozzá.
*
Dani elfordítja vizes fejét. A hideg cseppek végigcsorognak Nóri arcán, nyakán, majd bevándorolnak a ruhájába, hogy tovább csorogjanak a testén.
*
A lány forró ajkai hozzáérnek a fiú hamus szájához.
*
És Dani, vizesen, fáradtan, izzadtan, de megcsókolja Nórit. Elérte a célját. Végső nyugalomra
lelt. Már nem remeg. Testét elönti a meleg és a mámoros boldogság.
*
A tűz fellángol és minden újra égni kezd. A két madár egymásra talált. A lelkek sikítozni kezdenek. Utolsó hattyúdalukat éneklik a párnak. Csókolóznak a végtelenségig és tovább, amikor Nóri is eltűnik a lelkekkel. Vége van hát. Úgy fújja el Nórit a forró szélvihar, akár egy őszi falevelet.
*
A szájak elszakadnak. Órákig csak nézik egymást és nem szólnak semmit. Dani átadja az írást, amit egy napig készített neki. Lassan előkotorja a zsebeiből az elázott és széttört csokit, levágja az asztalra kiviharzik a Szimpla kongó ürességéből és úgy fújja el a szél, mint egy őszi fallevelet.
*
A srác felébred az álomból. Nincs többé lángolás. Nincs „100 dolog, amit az etikettről tudni kell”. Nincs kölni. És nincs öltöny se. Nincs eső és pokol. Nincs Nóri. A lány egy évvel idősebb nála. Ez nem fog megtörténni. És lehet, hogy így jobb. Lehet, hogy a fiú magányosan akar továbbrepülni.
Hogyan folytatódik a történet? Ezt Dani az olvasóra bízza. Őt már nem érdekli a többi. Dani csak sodródik az árral. Néha szembe vele, néha rajta, de mindig halad és nem áll meg. Néha repül, néha leesik, csakúgy, mint mindenki más.
Kívánok kellemes Valentin-napot mindenkinek.
Minden, ezt követő mondat igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése