Vér fröcsög fel a srác hófehér arcára, a pingpongütő hangosan csattog a felismerhetetlenné vált, véres pacán, ami tíz perccel ezelőtt egy ember lehetett, de hamarosan abbahagyja a püfölést, - az elguruló szemgolyót, a félretolt asztal lába állítja meg – és a fiú, - elégedetten a művével - otthagyja az „absztrakt festményt”, kiballag a teremből és leoltja a villanyokat. A teremre sötétség borul.
Most már minden megoldódott...huh.
2009. március 19., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése