Visszzatekerés - Rewind

Az idő kerekét - nem egész három hónappal a Valentin-nap után – visszafordítják. Isten ujjai megnyomják a „visszatekerés” gombot és az élet rádiószalagja elindul hátrafelé. Az óraszámlapján jobbra vánszorgó mutatók, balra indulnak el. A nap, este felmegy az égre, reggel pedig lebukik. Az emberek visszafelé futnak munkájukból - Szürke városukon keresztül – a boltokig - az élelmiszereket, tisztálkodó szereket kiveszik a kosárból és a polcra rakják. Utána hazahátrálnak, kihúzzák a mosogatóból a tányérokat és visszaterítenek az asztalra. A reggeli, a tányérba vándorol, a kávé visszaugrik a kotyogós főzőjébe, hogy leforrjon. A testekből kicsapódó víz a zuhanyrózsa kicsiny lyukaiba költözik, majd hosszú alagúton a bojler gyomrába ömlik. A pizsama leesik a fogasról és visszakerül a gazdájára. Mindenki visszaugrik az ágyba, hogy tovább aludjon, sőt még az álmok is visszafordulnak, hogy megkeressék a gyökereiket. A nyárfákra visszahullnak a fehér termések. A fa, amely egy hosszú évig készül a nagy pillanatra, hogy virág ruhába öltözzön. És miután végzett leveti magáról. Vajon miért ajándékoz meg egy ilyen világot? A felfelé tartó virágeső hónapokig tart. Fa újra pompázik a tavaszi napfényben. Az út végeztével visszabújnak téli tokjukba. Hamarosan a hó újra megfagy a földön, hogy utána a felhők közé essen. Három hónapig az idő kizökken addigi – normális – medréből, hogy egy másikba folyjék. Minden megy ebben az ütemben, tavaszból újra tél lesz, az eső felfelé esik, a kocsik hátramennek, ám - a három hónapja zavartalanul pörgő szalag - beleütközik egy csavarba. A tempó lassulni kezd, a szalag felcsavarodik, összekuszálódik, majd magába fordul. Az egész pillanatok alatt zajlik le. Egy utolsó elkeseredett próbálkozás után megáll. A nyomorékká vált kazetta megáll a szerelmesek napján. Hetvenegy nap tekerés után először áll meg pihenőre, míg a fényes fellegekben élő Úr, próbálja megjavítani a kattogó magnót.

Emlékképek