2010. szeptember 27., hétfő

A Többieknek

Tízéves forma kölyök ugrott a hűtőszekrény elé és epekedve nézte az elegáns sorba rendezett flakonokat. Üstökén, divatos, vékony karimájú, fekete kalap pihent. Kopottas farmernadrágot és csillogó gyöngyökkel tarkított pólót viselt. Napbarnított arról árulkodott, hogy nemrég jött vissza a Riviéráról vagy Horvátországból. Bevásárlókocsit toló fiatal, csipkeruhás nő lépett mellé és nagy, őzike-barna szemeivel kérdően nézte a fiút. Rövidke, fodros szoknyája alól, feszes vádli kandikált ki, aprócska lábán finom topánka. Szeptemberhez képest eléggé meleg volt s az emberek kézben hozták a kabátjaikat.
- Mit szeretnél?
- Anyu! Anyu! Ilyen mangós ízesítésű Monstert-t akarok!
- De az energiaital fiam. Az energiaital egészségtelen.
- Dehogy! Ez mangós, inkább szirup vagy üdítő.
- Nem.
- Akkor legyen Hell ...
- Nem, mert az is energiaital, nézd már meg, hogy mi van ráírva. Tele van műanyaggal.
- Jó, akkor baszd meg. Vegyünk Power Raidet …
- De az is ugyanolyan, mint a többi. Ne igyál energiaitalokat.
- Ajj, már. Ez nem az és különben is már ittam ilyet. Ez nem az!
A nehezen megszerzett, világító folyadék halkan puffant a rácsokon és egészen a kosár orráig gurult, de ott már végleg megpihent.


Nincsenek megjegyzések: