Az ötlet megfogan

Amikor már egy hónapja úgy ébredsz, hogy minden nap csak újabb szenvedés, óráidat értelmetlen semmittevéssel töltöd, érzed, hogy kifogytál és olyan vagy, mint egy üres edény és képtelen vagy még élni is. Robottá válsz. A hetek homokként peregnek ki a fém ujjaid közül. Majd akkor, amikor már a legalján vagy a motiválatlanság, irigy kinövésekkel teli setét gödörének, egy finom mézes KV és pár órányi magányos tánc után az idea, mint az életadó szikra belecsap a szívedbe. Eszedbe jut, mit kell tenned. Az gondolat hamar átterjed az elmédre és lelkedre. Nem kapsz levegőt. Futsz, hogy elmondd valakinek. Lehet, hogy rossz ötlet és semmi nem sül ki belőle, de a foganás pillanatában olyan boldog vagy, hogy képtelen vagy értelmesen beszélni. Írnod kell azonnal. És írsz. És az ötletfolyam újraindul. És a szíved együtt dobog az ősi afrikai ritmusokkal.