Ma délután ilyen csíkok jelentek meg a tiszta, azúrkék égen.
Először csak egy vonal tűnt fel fák rejtekében és vált láthatóvá a horizonton, afféle határvonalként magasodva Pomáz és úgy az egész térség fölé. Egy perc sem telt bele és a gömbölyödő vonalak megtöltötték a várost s hosszú árnyékukkal feldarabolták, mondhatni cikkekre bontották az utcákat és az eget. Fehér kígyókként tekeregtek jobbra-balra, üldözték a tél utolsó maradványait. Olyan volt, mintha égi búzamezők kivirágoztak volna, hogy köszöntsék az igazi, Téltemető bimbókkal díszített tavaszt. A jelenség mindössze fél óráig tarthatott, de az emberek csak bámulták, mikként bomlanak apró pamacsokká, majd válnak eggyé a nagy kékséggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése