Másnap - The next day

Kopp-Kopp.
Két fekete bakancstalp kopogott a járdán, hangjuk messze szállt a girbegurba utcákon - a házak falán játékgolyóként pattogott, majd elhalkult a visszhang . A „paták” aljára, valamikor vastag sárréteg rakódhatott, amely minden lépésnél hozzátapadt és minden másodiknál - összefüggő hálót alkotva - szakadt el a betontól. Az alak, tagbaszakadt léptekkel menetelt, egy lélek se járt a városban. Kabátját a nyakáig húzta, párától nedves haját tekergette a hideg, hajnali szellő. Szemei alatt vastag karikák sötétlettek, szemüvege bizonytalanul lógott az orrán. Toprongyos, meggyötört fiúcska, talán fél órát aludt; mégis elszántan közeledett messzi célja felé - az otthon szerető, tégla ajkai hívogatóan sugdolóztak a mélykék alagút végén. Ő, a Vasárnap szelleme, ő a magányos lovas.
Kopp-Kopp.
A fiú határozott ugrással leszökkent a járdaszegélyről s tekintetét a pékségből kilépő, telt férfira szegezte. A tizenegyes út halovány fénye gyengéden körülölelte a szellem testét, aki tétován visszaszállt a kocsijába és elhajtott a ködbe. Elfordult különös látványtól, majd meredten nézte az árnyékát és az előző este foltjaira gondolt. Csupán érzéseket és pillanatnyi benyomásokat talált a fejében, az előző estét borgőz félhomálya fedte, a mámoros percek elenyésztek a forgó fényviharban. Egész testével átérezte az árnyékok fájdalmát. A patak csobogása elnyomta agyának halk zakatolását; figyelte a hajlongó fűzfák árnyékában táncoló rigók, kis csoportját.
Kopp-kopp.
A főtéren lekapcsoltak az utcai fények, kísérteties derengésbe vonva a boltokkal szegélyezett háromszögletű teret. A sárgálló templom a fekete felhők között bujkáló, szétcincált Holddarabka felé nyúlt, amit mintha megrágva köptek volna vissza az égre. A Bartók Béla útvesztőként futott fel hegytetőre.A Tobakos kereszt „lábai” alatt a város, alvó oroszlánként nyújtózkodott, egyik oldalán a lilás színekben felkelő nap, másikon az eltűnő Holdsarló. A utcákból kakaskukorékolás dicshimnusza szólt, ők is üdvözték a reggelt.
Kopp-kopp.
Az ajtó hangosan csattant, a fiú pedig varjú károgás kíséretében eldőlt az előszobában. Feje csak egy hangosat koppant a csempén, és már aludt is.
Kopp.
width="320">