Mostantól igyekszem sűrűbben szerkeszteni a blogot és végtelen egyhangúságot megtöröm az ehhez hasonló alakábrázolásokkal. Továbbá ezúton megkérek mindenkit: ha valamelyik karaktert érdekesebbnek találja illusztrálhatja és felrakom ide.
A nő gyűröttebb és megviseltebb volt, mint egy régi papírzacskó. Arcát korát meghazudtoló ráncok szabdalták, melegtől kivörösödött bőre petyhüdten lógott, álláról sárgás lé csepegett, olyan volt, akár egy olvadó fagylaltos kehely. Lefelékonyuló szemeit duzzadt, lilás hernyók keretezték. Turcsi, disznó orrán szaporán vette a levegőt. Szőke haja nedvesen csillogott s hínár módjára tapadadt a homlokára. Vértelen, fehér ajkairól – amelyek ugyancsak lefelé konyultak – száraz bőrdarabkák csüngtek. Halszerű, gúvadó szemeivel kifejezéstelenül bámult és teljes ürességről tanúskodtak, mégis arcára kiült valami általános undor és arisztokratikus tartózkodás a körülötte ülőktől. Magas hangja förtelmesen cinikus és leereszkedő volt. Maga volt a középszerű ember összes gőgjének megtestesítője.
1 megjegyzés:
megáll és kivájja homlokát a fény.
megáll.
mozog és belehányja hangjait a száj.
más.
kizökken és ugyanott keres fedelet maga ellen.
sok.
tépi az időt. leveleket a seholban.
gát.
peremen táncol. végtelen termekben, terekben sírva, kéjesen göngyölve sajátját.
ismer.
keresi a kilincset. halkan. kopaszra fagyva saját hidegében.
hiba.
kisimítja tenyerében a földet. lassan a fejére szórja és nevetve fuldokol.
ovlt.
kattan az ujjhideg ürestér vasfekete csendje. párában a lehelet.
tüfs.
betondurva sebpadló. kezeken felkúszó kosz.
meta.
testeket beborító, fénylővé váló bűnbűzök.
áll.
összegyűri a folyó kifordulásokat.
Megjegyzés küldése