2011. május 29., vasárnap

II. Alak

Ha megmozdult mesterkélt volt és színpadias. Látszott, még a haját is előre eltervezve és kiszámolt ideig túrta. Nevetése csengő volt, harsány és borzasztóan megjátszott. Bőre színe egészségesen barna és feszes, mosolya ránctlanul terült szét az arcán. Fogai szinte kiugrottak a szájából vad fehérségükben. Magabiztosságot és leheletnyi önelégültseget tükrözött, sötét szemeiben a hatalmasok végtelen gőgje látszott. Dús, fekete fürtjei rakoncátlanul tekeregtek a füle körül. Színes sálat, színes pólót és egyszerű vászon nadrágot viselt, amit hanyagul a negyedik lyuknál csatolt össze. Sarujából kikandikltak a hosszú lábujjai, fel-le ugráltak, amikor beszélt. A mondatai végét halk kacajba folytotta, mintha érezné, hogy a uralja a helyzetet. Lehengerelő volt és ezt jól tudta. Nárcizmusából fakadóan lekezelő és cinikus volt a gyengékkel és hízelgő a felette állókkal, de csak akkor közösködött velük ha célja volt. Emberekkel való kapcsolata olyan volt, mint a tudósé és kutyáé.

Nincsenek megjegyzések: