Az első hópelyhek - The first snowflakes

Kissé fáradtan lebattyogtam a konyhába, hogy megfőzzem a család reggeli kávéját - ami nélkül senki nem tud felébredni. Először kitisztítottam a szűrőt; lassan, gondosan, odafigyelve az apróságokra és az oldalára ragadt zaccra. Utána a tartály következett; kanállal felkavartam az aljára ülepedett kávé dombot és az egész barna lét a WC-be öntöttem. Feltettem a vizet melegedni és meredten néztem magam elé. Talán öt perc elteltével hallottam, hogy a víz bugyogni kezdett, fölé hajoltam és áthatóan vizsgálni kezdtem a felszálló buborékokat, ahogy gyöngyöznek a víz felszínén. Az alján, mintha valami elszáradt növény ágai, a fény játékot űzött a vízzel és fiatal kacsokat festett az edény aljára. Lezártam a gázt és feltekintettem, ki az ablakon, ahol, mint megannyi buborék szállingóztak a kicsiny hópelyhek. Letelepedtek a fára, ráereszkedtek a fű megfagyott szálaira, belepték a kerti eszközöket, beférkőztek a legapróbb lyukakba is. A macskák valahonnan távolról figyelték a különös eseményt. A távolban kutya ugatott. Száz és száz fehér pötty száguldott lefelé a Földre. Kiöntöttem a kávét, betettem a mikroba és mire kortyolgatni kezdtem, a hó elállt és nem esett többé kertre. Hát ilyen volt az első hópelyhek megjelenése. Ez a kis semmiség jelezte az embereknek, hogy a három hónapig tartó fagy elkezdődött.