Végtelen sivatag - Endless desert

A napkorong vörös rubinként ragyogott a narancssárga égen, a végtelen horizont homályosan, lustán hullámzott a látóhatáron - hegyek lebegtek fel-le. Az őrmester ujja lassan lezáródott a régi pisztoly, rozsdás ravaszán, hangosan kattant és beindult a gyilkos fegyver gépezete. A golyó a tárból a csőbe került és a tized másodperc töredéke alatt kiszáguldott belőle, azonnal bele a szemben álló férfi zubbonyába, át a puha húson bordák között és ki a gerinc mellett. A vér azonnal átitta magát a vékony vásznon - pisztoly újra dördült, majd még egyszer egy végzetes harmadik dördülés véget vetett a gyilkos zenének. Senki, még a visszhangját se hallotta az őrmester halálosztójának dobszólamát. A férfi holtan rogyott a forró homokba, gyilkosa határozott lépéssel elsétált mellette, felült Simpsonjára és elrobogott a lemenő nap felé. A férfi társai soha nem tudták meg miért tűnt el fiatal barátjuk és a történelemkönyvek se emlékeztek a katonára, aki megtagadva a parancsot megmentette a kislányt az égő házból 2050-ben, mikor a bombák esőként kezdtek hullani, az emberség nyomtalanul eltűnt a földiek lelkéből.