Deszka

A műanyag, ciánkék ugródeszka nagyot reccsen, amint a test elrugaszkodik róla, hogy a bizonytalan mélységbe vesse magát. Percekig fel-le rugózva, pengő hangja visszhangzik a völgyben, még akkor is, amikor a repülő alak már mélyen alatta száll. Lassan, kínosan lassan zuhan a tó felszíne felé. Arca grimaszba torzul, kezeivel vadul kalimpál, várva, hogy a zuhanás merev pillanatai véget érjenek. De az időt nem tudja felgyorsítani, az idő köszöni nem kér az emberekből és inkább a saját medrében folyna. Csobbanni akar. Azt akarja, hogy testét buborékok koszorúzzák, hogy az ezüstös habok elborítsák a fejét s a víz átjárja a füleit meg az orrjáratát. Nem érdekli, hogy meleg vagy hideg. Eredményt akar. Csobbanni akar, az aljára hatolni tónak, amiért végső soron ugrásra hajtotta a fejét.