2008. október 24., péntek
Elmúlás - Passing
Állni a sorban, sétálni, aludni, tanulni, izzadni, olvasni, enni és inni. Mind dolgok, amiket nap, mint nap teszünk, és amit másnapra el felejtünk, pedig részét képezik a gondolatnak, amire mindig szomorúan emlékeztetjük magunkat. Az elmúlás lassan közeledik, és egyszer minket is elér, az elmúlás, amit az egyszerű napok építenek. Az elmúlás, ami bármikor betoppanhat a házhoz és meghívathatja magát egy örökké tartó teára.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
...elképzelem ahogy az a magányos bácsi otthon ül...
minden tárgyban minden emlékében meghalt az élet.
csak a fájdalom maradt neki és a magány.
a lelke lassan meghal. a teste is beteg már...
a konyha úgy áll ahogyan a felesége hagyta mielőtt meghalt.
a kert csak elgazosodott.....
kopottabbak lettek a falak.
a rózsabokor még tavasszal kihajt. fájdalmat ébreszt haldokló lelkében....
néha elsétál a buszmegállóig és ha jön valaki, próbál vele beszélgetni.
....az idő számára már teljesen értékét vesztette.
mennek az évek. egyformán üresen. csak a halált várja.
lassan jár, lassan kel fel, lassan eszik.
híg levest kevés pénzből.
kinéz az ablakon és rohanó karrierista szőkére festett hajú anyukákat lát csillogó fekete
böhöm autókban akik épp valami különórára viszik a végletekig pesszimista gyermeküket.
suhannak az autók. az eső esik.
az évektől összeszáradt gitt pattogzik le az ablakokról.
bent sötét van.
a fűtés rossz.... télen nagyon hideg van és a víz is becsöpög.
eladhatná ezt a rozzant házat és elmehetne egy öregek otthonába de nem akar.
itt várja meg a halált.
itt ahol annyiszor szeretkezett feleségével. és hű volt hozzá...
itt ahol annyiszor örült a gyermekeinek, felesége mosolyának, a közös karácsonyoknak.
az örökkévalóságnak tűnő idillnek...
szerényen éltek...
akkor még nem gondolta hogy egyik gyereke meghal a szeme láttára, a másik viszont annyira elhidegül tőle hogy - tudja - már csak a temetésére fog eljönni.
más emberek élnek most. ő nem. ő csak vár.
mások karácsonyoznak közösen abban a hitben hogy minden úgy lesz ahogyan elképzelték.
ő is azt hitte.
...és most a tengernyi gyógyszer mellékhatásaként kinőtt jókora lógó mellekkel és néhány megmaradt foggal totyog a járdán olcsó papucsban és majdnem sír a fájdalomtól.
az emberek vagy megbámulják, vagy elfordulnak és megnyugtatják magukat hogy ők nem kerülhetnek ilyen helyzetbe....
Megjegyzés küldése