Davy Jones

Súlyos léptei alatt hangosan megreccsennek a hajó szúrágta fekete gerendái. A pipaszár cuppogva kerül bele a förtelmes lény szájába, majd ropogva gyullad meg a benne lévő dohány. Sűrű, szürke füst szökik az eső áztatta levegőbe. Mély hangja elnyomja az előtte térdelők visító sikításait. 
- Féled a halált? - kérdezi és nagyot szippant a pipába. 
A csápok körbetekerik az egész arcát, majd nyugodtan hullnak vissza Davy Jones kagylókkal díszített mellkasára. Szemei ijesztően felcsillannak, mégis valahol mélyen, őszinte szomorúság rágja a dobozba zárt szívét. A jobb kezén lévő hatalmas rákollók összecsattannak, polipkezeivel megfogja a kalóz sebekkel tarkított arcát, aki oldalra fordítva a fejét próbál elmenekülni a csáp vizes szorítása elől. Közelebb hajol a kalóz arcához.
- Állj be a legénységbe és szolgálj engem száz esztendeig, vagy halj meg kínok között a sós vízben. Kiutat kínálok neked. Fogadd el! 
- Könyörgöm kímélje meg mihaszna é-éé-életemet... 
Davy Jones megremegteti a csápjait, majd elnyújtott r-rel mondja: 
- Rendben! 
Visszaemelkedik. Pipájából kiveri a forró parazsat, majd felordít. 
- Az élet kegyetlen! Nincsenek túlélők! - sántítva megy vissza kabinjába, hogy egy újabb melankolikus dallamot játsszon a hatalmas orgonán. 
- De... - a túlélő sírva állna fel, de fejébe álló balta megakadályozza.