Üldözött: Az utolsó szárnycsapások - Pursued: The last wing beats

- Könyörgöm, ne öljön meg!
- Halálod lassú és fájdalmas lesz!
- Tíz év.
- ELVETTED AZ ÉLETEMET TE SZEMÉT!
- Együtt megyünk el.
- Miért ölte meg Katit?
- Ma ki kell nyírnod valakit.
- Üresség.
- Kínzó lassúsággal elmúlunk.
- AZ ANGYALOKAT NEM RAGADJA EL!
- Miért tették ezt vele?
- MIÉRT?
- Ő..
- Nem..
- Ezt..
- Érdemli!

Emlékezni kezd. Egyszer csak, mint egy vödör víz zúdul rá az emlékfolyam. Amikor, még 3 évesen az ujját szopta. Az első lábra állás. A beszéd és az ágybavizelés. Minden olyan tisztán él a fejében, mintha tegnap történt volna. Aztán eszébe jut, amikor először lép be az iskola hatalmas faajtaján. Első napjai az intézményben, ahol még rengeteg időt fog szenvedni. Ahol mindennap, csak egy újabb lépés a pokol felé. Emlékszik még a gúnynevekre és arra a kövér srácra, aki a legtöbbet bántotta.
- Kapafogú!
- Tökfej.

Emlékszik az összes könnycseppre, amit az iskolában hullajtott. Látja, hogyan dobják be a szemetesbe a vérző szívet, amiből minden érzelmet kioltottak.
Tovább lép, a gimnáziumban találja magát. Az első csók. Érzi még a lány forró ajkait. Látja a csodálatos a bronz fürtöket, ahogy szél borzolja őket.
Az első igazi ordítás. Zuhog az eső. Hangosan kopognak az esőcseppek az iskola rozsdás mászókáján. A nehéz kő, gyorsan repül az iskola ablakai felé, majd szétzúzza őket. A bukás. Lehajtott fejjel róni az iskola kihalt folyosóit. Utálni a zöld csempéket és gyűlölni mindenkit, aki rajtuk jár. A világot átkozva, sörbe önteni a bánatot. Megismerkedni a leendő főnökével. Együtt elmenni a Deákra. Ücsörögni a fűben. Nézni a felhőket, hogyan vándorolnak keresztül a világoskék égen. Meglátni a feleségét. Ha erősen gondol rá, még szívének első igazi dobbanásait is hallja. Az első szeretkezése. Mindezek benne élnek. Úgy érzi, hogy az emlékek egyetlen barna hajszálon lógnak, ami bármikor elszakadhat. De nem számít már, rég elmúltak ezek az idők. Nincsenek többé. Kati is elment. Megölte. Barátai átverték, és hátba döfték, mint mindenki más. Mégis, most először életében igazi szeretet érzett. Egyetlen szitokszó sem hagyta el a száját. Életére úgy gondolt, mint a legszebb virágos mezőre. Megállt az idő. Olyan, mint amikor meglátta élete első szerelmét. Gyönyörű és felhőtlen boldogság tölti meg a szívét. Mámoros boldogság. De ez pillanat hamar elmúlik és minden olyan gyorsan kezd mozogni, mintha felgyorsították volna. A hideg késpenge még mindig nyakán van és nem ébredt fel ebből a lidérces álomból.

A kés hirtelen lesiklik a nyakáról és hátra vág. A két fém hangosan feszül egymásnak. Szikrák röppenek a levegőbe, majd szétválnak. Mélyet nyel, kiálló ádámcsutkája fel-le mozog. Kábán nézi a küzdelmet. Az üldözője óriási erővel csap le az őrangyalára, aki fürgén kerüli ki a kés útját, majd szinte azonnal támadásba lendül. Egyenesen szúr a vadász felé, aki gyorsan hárít, mint egy gyakorlott gyilkos. Ordítva veti rá magát a támadójára. Egyik kezével az angyal arca felé nyúl, míg a másikat hátra feszíti. Ruha szakadás és éles kiáltás. A fehér ballonkabát levágott ujja lecsúszik, vér szökik elő a szabadon hagyott izmos kézből. Lendülettel vág hátra a mögötte álló, diadalittas ördög felé. Célba talál. Világoszöld pulóverét átáztatja a vér. Vicsorítva rohan ki az utcára. Az angyal gyors szökelléssel utána repül és a kését az ördög felé dobja. Az ördög elvetődik a hóban, ő is az ellenfelének hajítja a tőrét, aki éppen kirepül a sikátorból.

Nem lehet igaz. Tényleg ő az! A sötétben nem látott tisztán, de őrangyala valóban Ádám. Hogyan és hogy került ide? Csengőhangot hall a zsebéből, előveszi és látja, hogy mobilja be van kapcsolva. Előfordulhat? Olyan szerencséje lenne, hogy a zsebében bekapcsolódott a telefon? Így hívhatta fel az utca végében lakó barátját. De mi történik? Jézusom a kés egyenesen a feje felé repül! Itt a vég.

A penge elsiklik a füle mellett és kivág egy apró tincset a csata hevében összeborzolódott hajából. Azonnal a kése után ugrik és elüti az angyalt. Leteperi a hóba és vasökleivel lesújt az arcára. Vérpermet borítja el fehér havat. Tovább ütné a földre került ellenfelét, ha annak a lába nem lendülne a nyakába hihetetlen sebességgel. Legurul a járdáról egy kocsi elé. Hangos dudálással megy el a feje mellet. Hallja elgurulni a több tonnás járgányt, majd arcát elborítja a füst. Felordít. Közben az angyal felveszi a hóban hagyott késeket, immáron két tőrrel felvértezve fut a gonosz felé. Az ördög ordítva hátrál, majd felmászik egy fára. Hangos reccsenés hallatszik és egy vastag ággal ugrik le. Tél van nincsenek már levelek. Megfagyott az élet.
A villamossínek között csapnak össze. Az ág hangosan törik ketté az angyal hátán. János kifut a sikátorból. Rémülten néz körbe valami jármű után, de nem sokat kell keresni, azonnal észreveszi a közeledő villamost. Alighanem az utolsó, mert senki nincs már rajta. Ordítva ugrik az üldözője felé, akit közben újabb vágások érnek. Arca is sebes. Öklével orrba vágja. Érzi, hogy ujjai reccsenek, de nem törődik vele. Látja, hogy az ütése célba talált. Az üldöző megtántorodik, de azonnal felébred pillanatnyi kábulatából, és rettenetes csapást mér az angyal megvágott vállára. Kezéből kiesik az egyik kés.
- Gyorsan a villamosra! - ordítja János, és magával rántja az angyalt.

Látja a vezető rémült arcát, aki azonnal átlátva a helyzetet becsukja az ajtókat. Túl későn. Az ördög felvisít. A kapaszkodókkal előretámogatva magát, rohan keresztül a villamoson. Késével állandóan hadonászik. A küzdelem folytatódik. A penge hangosan hasítja át a levegőt. Az angyal, védekező pozíciót vesz fel. Mikor ellenfele az egyik automata ajtó elé ér, oldalba rúgja. Nekiesik az üvegnek, ami halk szisszenéssel kinyílik. Szél süvít be a vagonba. Az ördög félig kiesik, amikor megfogja a zöld korlátot. A szél kitépné a villamosból. Feje mellet elmegy egy oszlop. Szabad kezével az angyal felé döf, de az nem hárítja el a szúrást, és a késével lesújt a támadója arcára. A penge átvág a szeme fölött egészen az álláig. Vér csordul ki a hosszú sebből. Az ördög lenyeli romlott vérét. Ordít. A villamos megremeg. Az angyal hátra esik egy székbe. Az ördög belendül a vagonba. Ádám kétségbeesetten próbál kitörni a börtönéből, de nem tud. Lába beakadt. Az ördög újult erővel rúgja arcon vergődő áldozatát, aki közben elejtette a kését. A tőr szúr, az angyal elkerüli. Az újabb támadást a kezével védi ki. A hideg penge mélyen belehasít a húsba. A bíborvörös vér egészen átáztatja épen maradt kabátujját. A villamos megáll. Az angyal állcsúcson üti a gonoszt. A fogak felrepülnek a lámpákig. János kiugrik a villamosból. Az angyal azonnal követi. A villamos tovább megy. Az üldöző rajta marad. Felsikít. Kitépi a falon lógó kalapácsot, és pozdorjává zúzza vele az ablakot. Kiveti magát a sebesen zötyögő villamosból. Keményen ér földet a megálló végében. Látja az aluljáró felé futó prédákat. Zihálva utánuk megy.

A West End sárga fényei megvilágítják az aluljárót. Semmi sincs már nyitva, csak a csillogó pláza mesterséges fényei világítanak. Mindenütt hajléktalanok hevernek. Becstelen országban élünk, ahol becstelen minden lakos. Ahol minden megtörténhet, ahol az élet ott van a halál közelében. A West End műanyag kolosszusa, amiben semmi sem valódi és minden mű. A benne mozgó emberek is műanyagból vannak. Felveszik azt az életformát, amit ez az épület diktál nekik. Függenek. Olyanok, mint a felakasztott kabátok: üresek és élettelenek. Az ő hatalmas fogasuk pedig ez a világ. Sterilség, fényűzés és gazdagság. Fogyasztók és divat. Pénz. Rengeteg pénz. Boldogság, amit megjátszanak. Ez az épület egy színház, ahol mindenkinek adottak a szerepei és a helyei. Ez nem más, mint a halál. Nem fog elpusztulni, mert már elpusztult. Nincs jövője, mert ez a jövő.

Ez az épület áll az élet tengerének közepén. Az aluljárók sötét világa veszi körül, ahol mindennek saját értéke van. Minden számít, ahol az emberek összetartanak. Együtt élik át nyomorúságukat, bizarr, de valóságos. Valódi élet folyik igazi érzésekkel, amelyeket a plasztik világban élő, üresfejűek nem értenek. Ők nem emésztik magukat, hanem próbálják elviselhetőbbé tenni az életüket. Nem tipródnak, olyanok, mint a mellettük álló hatalmas épület. Őszinték és nem döfik hátba egymást. János gondolatmenetét megszakítja a gyengeség. Légzése megszakad. Zihálni kezd. Izzadság cseppek gyöngyöznek piszkos homlokán. Asztma. Neki dől a hideg csempének. Az angyal megáll, és várakozóan néz rá. Mélyeket szív az inhalátorból. De légzése nem áll helyre. Mi történik? Oda lép mellé az angyal. Nem kell szavakat használnia, tekintete is teljesen érthető. Feladják a küzdelmet. Rájönnek, hogy a zihálás nem fizikai hatás. Ez a lelkük utolsó lélegzetvétele. Nem a testük múlt el, hanem a szellemük. Ez az utolsó szárnycsapás. Nem bírják tovább.
A gyilkos némán jön le az aluljáróba. Lassú léptekkel közeledik a középen álló két alakhoz. Látszik rajtuk, hogy nemrég könnyek áztatták az arcukat. Tekintetük őszintén szomorú. Hangosan felvihog. Az ellenség táplálkozik sőt, egyenesen dőzsöl félelmükben. De nem is félelem ez. Igazi bátorságot lát, de mégis vakon visít.
- Mi van?! Feladtátok? Ennyi telik tőletek?! HE? - ő is liheg.
- Ő bérelt fel igaz? - kérdezi csöndesen János.
- Miről beszélsz mocsok?!
- A főnök.
- Nem félsz?
- Ugye tudod, hogy...
- Ezek az utolsó szavaid te undorító patkány!
- Ő ölte meg Katit.
Az üldöző hirtelen megáll.
- Miről beszélsz? - szeme vérben forog.
- Igen. Tudtam, hogy mindig is volt egy másik férfi. TE VOLTÁL AZ IGAZ?!
- HAZUDSZ! MEGÖLLEK!
- Édes Istenem... Miért?!
A gyilkos elejti a vérest kést. Térdre rogy.
- Olyan gyönyörű nő volt. Miért rabolták el tőlem?! A gyerek is… Már tudtuk a nevét. Azt mondta te tetted. Hogy te mészároltad le őket. Hogy a te hibád. NEM Ő TETTE! TE VOLTÁL! ÉS MOST MEGÖLLEK!
Keresztül ugrik a levegőn és késével lesújt Jánosra.

János ebben a pillanatban ért meg mindent. Felülemelkedik saját emberi korlátain. Kívülről látja megtörténni ezt az egész kálváriát. Beleszáll másokba és látja az ő szemszögüket. Ott él a fejében az egész, mint a múlt. Lerántja a hazugság leplét. Körmei teljesen leszakadnak benne, leépül és meghal. De sikerül neki. Feladja az életét és átadja magát a halálnak.

Vele kezdődött minden.

Találkozik Katival. Azonnal szerelmes lesz belé. Tudja, hogy valamit titkol, hogy van valakije, de nem teszi szóvá. Munkába áll Károllyal. Nem egyszerű munkáról van szó, a vállalat a nagy hitelkártya cégektől sikkaszt. Barátja egyre magasabbra emelkedik a ranglétrán, mintha valaki előre tolná. Valaki áll a háttérben. A cég vezetője ismeretlen körülmények között meghal. Szinte azonnal átveszi a helyét. A cég pénze egyre több. Ez feltűnik a rendőrségnek. Megjelenik a bejárat előtt, de soha nem jut be az épületbe. Aztán a fenyegetés elmúlik, sőt a rendőrség támogatni kezdi a vállalatot. A főnök teljesen elidegenedik Jánostól. Egyedüli uralkodóként vezérli a céget, egyre nagyobb csalásokat készít elő. János látja, hiszen ő intézi az adóbevallásokat. Elveszi feleségül Katit. Kilenc évig látja, hogy hétvégenként találkozik valakivel. Bejelenti, hogy üzleti útra megy. Egy hónapig nem hallani felőle semmit. Hazajön és látszik rajta, hogy feszült. 6 hónapig nem történik semmi, majd megtalálják a holtestét az árokban. A temetése csöndesen zajlik, a halotti bizonyítvány soha nem kerül János kezébe. Mintha direkt visszatartanák. Ki ölte meg és miért?
A főnöke tette, a felesége rájött, hogy Jánost kihasználják. Ezt elmondja a főnöknek, aki megerőszakolja és elteszi láb alól. Kirúgja Jánost az állásából és utána meg akarja öletni. Azt mondja egy férfinak, hogy ő ölte meg a Katit. Annak elborul az agya elkezdi üldözni. Ő találkozott Katival. Teherbe ejtette és megtudja, hogy ki ölte meg a családját. Persze azonnal el szeretné intézni a gyilkost. A főnök viszont tisztelte Jánost, nem bírja elviselni, hogy megöleti, tehát öngyilkos lesz. Valaki áll az egész mögött. Valaki irányította a főnököt is. Ki lehet az?
Az üldöző elvágott torokkal fekszik az aluljáró hideg csempéjén. A hajléktalanok nem ébredtek fel a duhajkodásra. Alszanak tovább, senki nincs már itt. Az őrangyal véres arccal áll a holtest fölött. János karján hatalmas vágás látszik. Patakokban folyik belőle a vér.

- Te tudtad ugye? – kérdezi halkan.
Az őrangyal feltekint.
- Mit?
- Ezt az egészet. Furcsa, hogy ilyen hirtelen a sikátorba tudtál érni, nem?
- Még szerencse, hogy bekapcsolódott a telefonod.
- Miért akadályoztad meg, hogy megöljön? Hiszen te tervelted ki az egészet.
- Miről beszélsz? Jól vagy?
- Megöltetted Katit, mert rájött a mocskos csalásaitokra. Utána irányítottad a főnököt, hogy engem is végezzen ki. Nem akartál lebukni. Elvégre ez egy kurva jó üzlet volt!
- Te nem vagy magadnál. – lassan elkezd közelíteni János felé.
- Megölted ezt az embert is, hogy fenntartsd a barátságunk látszatát. Most pedig engem akarsz eltávolítani az útból. A főnököt öngyilkosságba hajszoltad, így még több pénz ütheti a markodat.
- Igen. Rájöttél, Az egészet én terveltem ki. Irigységből. Szerettem a feleségedet, de tudtam, hogy csak ugyanolyan ribanc, mint a többi tyúk. Megöllek. És minden rendeződik. A rendőrség a kezünkben van, bár ezt bizonyára már tudod. Simán elboronálom a gyilkosságot. Nem fognak semmit megtudni, az újságban csak két ismeretlen holttest lesz. És most végzek veled, öreg barátom!
János felé ugrik. Diadallal ordít. Nem látja, hogy János kezében ott van a kés. Egyenesen beleesik. A penge megfordul benne. Arca eltorzul, könnycsepp gördül végig az arcán. Látszik rajta, hogy mondana még valamit, de már nem tud. Holtan rogy össze.

János elindul a pályaudvar felé. Szakadt, véres ruhája cafatokban lóg rajta. Szemei beesettek. A nap kezd felkelni. A narancssárga fény megvilágítja a pályaudvar grandiózus csarnokát. Felül a Szeged felé induló vonatra és mély álomba merül. Így ér véget a történet az elmúlásról és becsületről. Reméljük, hogy a mi barátaink bennünket nem vernek át.

VÉGE