Üldözött: Törött szárnyú angyal - Pursued: Angel with broken wings

Vajon mi történhetett? A munkahelyi telefonja nem kapcsol. Mintha megsemmisült volna. Az az átkozott mobiltelefon pedig mindig ki van kapcsolva. Tulajdonképpen mire kell neki? Dísznek vagy valami hasonlónak? Elhívta volna egy kis szíverősítőre. Mióta megtalálták János feleségét az árokban... gyönyörű nő volt. Hogyan lehet egy ilyen csodaszép csillagot a porba tiporni?

Elvetemült tett, ami megtorlást érdemel. Megtorlást, amit Isten ad majd, egy ember kezébe.
János. Az egyetlen barátja. Tíz éve ismeri már. Őrizték egymást. Miért tették ezt vele? Ki akarja őt is teljesen a földbe gyalázni? Egy felsőbb hatalom? Vagy maga Isten? És ha Isten, akkor miért? Hisz Ő ismeri a legjobban. Ő áll fölötte. Ő védi és oltalmazza őt. Láthatja, hogy a lelke tiszta. És a felesége is makulátlan volt. Soha nem csalta volna meg. Milyen szép… Megrázza a fejét. Miért is gondol erre? Nem tud rajta változtatni.

Leül a régi zongorához és elkezd játszani valami lassú dallamot, majd nemsokára éneklésbe kezd. A dal az életről szól. Hogy az élet milyen nehéz, szörnyű és igazságtalan. És hogy ezeken kell felülemelkednie mindenkinek. Csak felejteni. Elfeledni minden rosszat. Hogy boldog életet élhessünk, és szemei közé köpjünk a halál gonosz arcának. Hogy legyőzzük félelmeinket. Régi dal, egyszer régen együtt énekelték Jánossal.

De mi történik, ha a félelmeinken és a fájdalmainkon nem tudunk felülemelkedni? Ha ezek a félelmek határoznak meg? Irányítanak minket. És olyan dolgokra kényszerítenek, amiket épeszű ember nem tenne meg. Megőrülünk és elpusztítjuk az életet magunk körül? Beállunk a halál fekete seregébe, és szép lassan emésztjük fel a világot? Csalással és rablással érjük el a céljainkat? Talán a becsület utolsó fényei is kialszanak és a végén még a legerősebbek is megadják magukat. Teljes káosz veszi át az uralmat. És a világ végül elpusztítja saját magát.

Mi határozzuk meg a történet végét, vagy úgy van megírva a világ sorsa, mint egy vaskos enciklopédia? Őrangyalok figyelik, hogy mit teszünk? És a helyes sorrendbe terelnek minket?
Befejezi a zongorázást. Kimegy a párkányra. Nézi a hópelyhek néma szállingózását a sötétkék égen. Éppen telihold van. A tompa, sárgás fény átvilágít a fehér felhőkön. Olyan, mintha aranyeső hullana. Végigtekint Budapesten. Látja a Blaha Lujza téren álló építkezést. A hatalmas daru néma uralkodóként magasodik Budapest fölé. Előtte fekszik az egész város, mint a királyok vörös szőnyege. Az egész utca kihalt. A bérházak ablakaiból narancssárga fények szűrődnek ki.

Az egyik emeleten a család TV-t néz, közben forró kakaót szürcsölgetnek és fánkot esznek. Néha-néha együtt röhögnek fel a kabarén. Ilyen lenne a tökéletes család? A frissen borotválkozott apuka óvó tekintettel néz végig a családján. Bodri, a kutya hallgatagon fekszik a puha, kézzel szőtt szőnyegen. Hátán ott pihen a kislány keze. Ütemesen simogatja a kutya fehér szőrét. A kanapén fekvő fiatal anya elbóbiskol. Ölében ott ül az új jövevény. Alig múlt fél éves a kis Gergő. A legidősebb, 14 év körüli fiú a számítógép előtt ül. Játszik a legújabb autóversenyes játékkal. Igen. Ez a tökéletes család. Meghittség és nyugalom. Kár, hogy ez neki nem adatott meg.
Ha ez meglenne, akkor most nem azzal lenne elfoglalva, hogy emészti magát, és azon mereng, hogy milyen rossz az élet. Úgy mindennap más lenne. A Nap fényes ragyogása mindig örömmel töltené el a szívét. És most?
Most, mint egy denevér húzódik el a tőle. Több napos borosta éktelenkedik az arcán. A konyhája dugig van elmosogatatlan edényekkel. 35 éves és nincsenek gyerekei. Nincsen családja és már a kutyája is halott két éve. Szegény Ördög. Jó kutya volt, csak kissé szeles. Ez okozta a vesztét. Hókotróval kellett felszedni a járdáról széttört testet.
Fejét csóválva megy a radiátorhoz. Felcsavarja a hőmérsékletet. Hideg kezd lenni. Kábán dől be a fehér kanapéba. Telefonját a fekete üvegasztalra teszi. Mint egy élő hulla hever a TV előtt. Kapcsolgatja az adókat. Karikás szemei üvegesen me-
rednek a képernyőre. Szája tátva marad, egy apró nyálcsepp csordul ki rajta. Szörnyű ez a semmittevés. Kiveszett belőle az élni vágyás? Bámul kifelé a világba, miközben tömi magába a reklámokat. Drága vörös bort iszik, hanyag módon üvegből. Átkapcsol a DVD-re. Elkezd nézni egy filmet.
Groteszk jövőkép. Mindenki meddő és csak Anglia áll meg a talpán. De ez csak egy látszólagos állapot. Igazából az összeomlás szélén áll. Milyen elkeserítő. Vajon efelé haladunk mi is? Monarchia lesz újra?
Hamarosan olyan sötét mélységekbe zuhan, hogy inkább feladja a küzdelmet. Nem próbál kikecmeregni a végtelen mély kútból. Úgy alszik el, mintha fejbe lőtték volna. Az álmok teljesen elhúzzák a valóságtól. A pokol felé ráncigálják, ami kísértetiesen hasonlít a mostani életére. Minden ugyanolyan. Létezik-e nagyobb pokol az életnél? Átadja magát a félelmeinek. A rettegésnek. Teste remeg, mint a nyárfalevél. Szemgolyója folyamatosan mozog. Homloka gyöngyözik az izzadságtól. Végignézi az életét. Látja, hogyan múlik el csöndesen. Hogyan pusztul el körülötte a világ. Ő pedig, mint egy mindent látó angyal repül végig az egészen. De nem akarja ezt. Nem akarja tudni, hogy milyen mocsok ez az egész. Át akarja magát adni a boldog tudatlanságnak. Ahol minden olyan szép és tökéletes, mint az a TV előtt ülő öttagú család. Nem akar tudni semmiről. Csak lenni. Olyan éle-tet akar, ahol valójában halott. Ahol van társasági élete. Felesége és gyerekei is. Minden csak úgy csörög a fejében. Összeomlik az egész élete. Zizegve ég el a világ. Elragadta volna őt is a félelem? NEM! Még nem! NEM!!!!! AZ ANGYALOKAT NEM RAGADJA EL! Kiugrik a gödörből.

A szeme kipattan. A film stáblistája megy már. A nevek szép lassan baktatnak fel a fekete vásznon. Látása még homályos. Hallása kezd kitisztulni. A mobilja csörög. Az volt az idegesítő hang. Ki a picsa keresi fél egykor?!
Ránéz a telefon kijelzőére. János az. Mi? Miért keresi? Mi történt?
Gyorsan veszi fel a telefont. Izgatottan kiállt bele.
- Mond! Mi az? Beszélj.
Nem szól vissza senki. Csak az állandó zokogást hallja és a távolban felvisító röhögést.
- Mi történik ott? János. Beszélj!
Egy hangos ordítást. Majd valami fröcsögő hang. Kifut a párkányra. Lenéz az utcára. A hóesés elállt. A gyönyörű fehér hóban máris fekete nyomok vannak. Egyenesen egy sikátor felé vezetnek ahonnan... Jézusom! Vér. Rengeteg vér. Vér folyik ki a sikátorból. Hajléktalanok rohannak szerteszét az utcában. Mi történik itt? Felveszi a fehér ballonkabátját. A konyhaasztalról elragad egy piszkos konyhakést. Lihegve rohan az utcán. A sikátor bejáratához ér. Látja, hogy a sötét alak egy halom újságpapír fölé áll.
- Könyörgöm, ne öljön meg! – mondja sírva valaki.
- Megfoglak, te szarházi – ordítja a másik, mély hörgő hangon.

Halkan mögé lopódzik. Válla fölött látja az ujját szopó alakot. Könnycseppek áztatják az arcát.
Őrangyalként sújt le a gonoszra.