Most megosztok veletek egy saját elméletet, amelyen aránylag sok ideje gondolkozom és mostanában eredményre is jutottam vele. Azonban – kicsit visszatérve a már korábban említett hozzászólások és visszajelzések hiányára – újból kérlek titeket, hogy ne haladjatok el közömbösen e bejegyzés mellett. Szeretném, ha megcáfolnátok vagy legalábbis vitába szállnátok a gondolat helyességével és egyáltalán mondanátok rá valamit. Bizonyítsátok be, hogy tévedek, illetve ha úgy érzitek, hogy igazam van, akkor támasszátok alá és érveljetek mellette. Kérlek titeket, hogy kommentáljatok, mert így nem érzek semmilyen nemű késztetést arra, hogy komolyabb írásba kezdjek, mert csak érdektelenséget és közönyt látok.
Szóval a tézisem: Véleményem szerint a jövőbelátás lehetséges, továbbá a sors és a szabad akarat együtt léteznek, sőt egy jegyben járnak. Tegyük fel, hogy az álmodban látsz egy eseményt. Tulajdonképpen nem maga a történés számít, de a példa kedvéért: Beszélgetsz valakivel, egy barátoddal, akár olyannal akit még soha nem láttál azelőtt. Hallod a társalgás minden szavát, hallod a saját és a másik hangját is. Végigköveted az egészet, szép lassan, mintha a valóvilágban történne és nem a te privát valóságodban. Elérkezel egy fordulóponthoz, amikor események felgyorsulnak. Vitatkozni kezdesz, ordítoztok és a helyzet, tényleg feszültté válik. Az álom élessége miatt, az egész rémisztően valódinak hat. Félelmet érzel.
Először csak megütöd, majd verekedni kezdtek. Az egészet kívülről figyeled, és saját magadat is harmadik személyből látod, mégis érzed az ütések erejét. A csontok roppanása, a templom éjféli harangozása, minden a helyén van és reálisnak tűnik. Hamarosan a harc véget ér, mert egy közeli fadarabbal leütöd az embert és elfutsz. Másnap reggel gondterhelten ébredsz, de a nap végére már teljesen elfelejted az álmodat.
Eltelik egy hét, két nap vagy akár egy hónap, de elérkezik az álom újraélésének ideje. Ilyenkorra már az egészből nem emlékszel semmire, mikor egy pillanatnyi benyomás újra felidézi benned a képet. Feltűnik, hogy ugyanazon a helyen, ugyanazzal az emberrel beszélgetsz, ugyanarról a témáról, ugyanazt válaszolod. Minden teljesen pontosan ugyanúgy történik, ahogy azt korábban megálmodtad, de már nem alszol. Meglepődötten felkiáltasz. Dejá vu érzésed van, olyan, mintha már megélted volna ezt a percet. Valójában nem csak, hogy olyan, mert a saját valóságodban már megtörtént. A dejá vu egyféle emlék a jövőről.
Az egész itt kezd furcsává válni. Már tudod, hogy összevesztetek (múlt idő, pedig a jövőről van szó?), majd verekedtettek és te elfutottál. Ebben a pillanatban újra tisztán látod az álmodat és te nem akarod, hogy ez történjen. Amikor tisztában kerülsz a ténnyel, tudatosan elkerülöd a vitát és az összetűzést, tehát megváltoztatod a bekövetkező jövődet.
Az elméletem az, hogy a sors szükségszerű, mivel minden élőlénynek van kezdete és vége, illetve ezen a rövid intervallumon megállók vannak elhelyezve. Lehet, hogy lényegtelen megállók, de elképzelhető, hogy fontosak lesznek az életedben. Mindenesetre elvannak rendelve, magyarul mindenképpen eléred őket és ezt te is tudod, mert álmaidban előrelátod ezeket az állomásokat. Viszont te döntesz, mikor a történés a közös valóságunkban is megtörténik. Egy feletted álló erő kényszerít, ezért muszáj odamenned és találkoznod azzal az emberrel, de te döntöd el, hogy verekedsz-e vagy sem. Tehát látod a saját jövőd és ez lehetőséget ad arra, hogy megváltoztasd. Az igazság benned van, tehát az ilyenmódon, halványan, de te formálod az utad, ami az elkerülhetetlen halálhoz vezet. A szabad akarat és a sors, ezáltal együtt létezik.
Most pedig, ha lehetne tartsátok magatokat a fenti kéréshez, továbbá ha nem értitek, (bár igen egyszerű a képlet) akkor kérdezzetek. És mielőtt írnátok, ne feledjétek, hogy ez csak egy teória. Nem biztos, sőt lehet, hogy tévedek.
Hangsúlyozom: Szerintem!
Ui:. A szóismétlésért és egyéb stilisztikai hibák miatt elnézést.
13 megjegyzés:
Nos. Akkor kezdem én 8)
Tehát nézzük a sorsot. A te értelmezésed szerint a sors az élőlények mindenképpen bekövetkező bioritmusa tulajdonképpen -ha jól értelmeztem. Mivel valóban: egyszer mindenki feltétel nélkül meghal, felnő, satöbbi. Igazából számomra ez egy újfajta értelmezése a sorsnak, de végül is igazad van. Nagy eredmény részedről hogy meg tudtál győzni, mert eddig mindenfajta sors-teóriát elutasítottam, de ez (nekem legalábbis)megvétózhatatlan.
Én amúgy a sorsot fognám fel alaphalmaznak, aminek részhalmaza a szabad akarat. Tehát a sors, bármit bárhogyan döntesz, bekövetkezik. Viszont egy kikötésem van: az olyan típusú sors meghatározást nem gondolom igaznak, mint pl. "arra vagy elrendelve hogy tanár legyél", meg ilyenek. Szerintem a sors a nagyon alapvető, megváltozhatatlan történések gyűjteménye. Halál, életritmus... Ezen felül te irányítod magad. Semmiképp sem lehet ráfogni a sorsra minden szart. De hagyjuk most ezt, mert nem akarok oldalakat írni.
Az álmos dologgal abszolút egyet értek. Nekem már többször is előfordult, hogy egy konkrét jelenetet, vagy érzést, képet láttam meg. Nem tudom, hogyan lehet ez. Bár velem még nem történt meg, hogy változtattam volna rajta. Általában csak a történés után jöttem rá, hogy ezt már megálmodtam. Álom, egyben dejá vu.
Na ennyi, tényleg nem akarok túl sokat ömlengeni 8)
¤¤¤
Érdekes dolgok ezek.Nekem inkább olyan volt,hogy végiggondoltam hogyan oldódhatna meg egy problémám. Több lehetőség is végigszaladt bennem és egyszer csak a semmiből egy ijesztő megoldás villant fel és egyre közeledett majd megragadott és végül nem tudtam szabadulni tőle.Igyekeztem nem foglalkozni vele, de belesodródtam, mint mikor az ember az ásításra gondol és ha akarja,ha nem ásít egyet. A rémisztő megoldások vonzanak.Hiába látok vagy élek meg dolgokat előre(ami persze ritka dolog) amikor ténylegesen bekövetkezik csak állok és tehetetlenül szemlélem.Akkor ott tudom, hogy nem tudok rajta változtatni.
Változtatni én másképpen tudok. Ha valamit akarok , nagyon szeretnék, akkor megjelenítem magamban.Hiszen minden megtörtént dolog először gondolat volt és így már létrejött. Ezután már csak meg kell történnie a valóságban is, ami a könnyebbik része a dolognak.
Amit írtál nagyon érdekes. Ilyen megközelítéssel még nem találkoztam. Minden esetre te ügyesen tudod használni a tapasztalataidat,ezáltal nem vesznek el. Ha a jövőt is tudod vele befolyásolni az remek adomány. Gondolom azért nem annyira mindennaposak ezek a irányíthatóságok neked sem.
A sors többféleképpen befolyásolható.A dejá vu egy létező dolog,hiba a rendszerben, egy időcsavar egy megakadás egy látszólag értelmetlen ismétlődés, de valószínűleg az emberi agyműködés még feltérképezetlen területe.
Érdekes,különös ember vagy te.Írásaid gondolataid olyanok mint egy eszencia.
Írj még sokat.
:))
"Amit írtál nagyon érdekes. Ilyen megközelítéssel még nem találkoztam. Minden esetre te ügyesen tudod használni a tapasztalataidat,ezáltal nem vesznek el. Ha a jövőt is tudod vele befolyásolni az remek adomány. Gondolom azért nem annyira mindennaposak ezek a irányíthatóságok neked sem."
Köszönöm a bókokat. Lehet, hogy rossz helyen keresgélek, de az eddig megkérdezettek közül senki nem hallott még ehhez hasonló elméletről illetve megközelítés módról se, ami számomra jót jelent. Ezt a „képességet” nem tudjuk befolyásolni, az egy kicsit olyan lenne, mintha szuperhősök lennénk! Többesszámban beszélek, mert szerintem ez egy viszonylag globális téma, mindenki ismeri a Déjá vu-t. Nem tudod, hogy mikor álmodsz olyat, ami bekövetkezik, illetve azt se, hogy mikor fog bekövetkezni és egyáltalán, - mint írtad – ha bekövetkezik mit tegyél a helyzettel. Ahogy mondtad, ez egy nagyon homályos „áltudomány” és sajnos, csak egy álom - és gondolatolvasó gépezettel lehetne bizonyítani... felesleges ecsetelnem (a jövőben még írni fogok róla) szerintem eltudjátok képzelni. :)
Ui:. Nyugodtan eresszétek bőlére, ha megköveteli a helyzet.
Zsé mondta, hogy nála kerested a telefonszámomat, és valami olyasmit mondott, hogy új filozófiai valamid van, amiről dumálni akarsz.
A dolgot még írd le bővebben, mert nekem teljesen nem tiszta. A déja vu eleve bizarr dolog, nekem néhány ilyen pillanatban erős halálfélelmem van, de nem emlékszem, hogy ilyen pillanat egy korábbi álomhoz kapcsolódott volna. Persze következhet ez emberből is, nekem ugyanis még soha nem volt értelmes álmom, tuti vaskos regényeket írhatna belőlük egy pszichológus.
Kétféleképpen nézhetjük a jövőbelátást: lehet ösztöni képesség mint lelkiismeret vagy józan ész, ami a helyzetfelismeréssel megment egy-két rosszabb döntéstől, vagy óvatos paranoia, a rossznak tűnő vagy csak egyszerűen gyanús dolgoktól való félelem. Mondjuk nem hiszem, hogy ez tudatos - tehát ha azt álmodod, hogy az egyik szomszédod az életedre tör vagy hogy szexuális kapcsolatot létesítesz egy családtagoddal, még jó, hogy egy darabig befolyással van az agyra és arra késztet, hogy bizarr pillanatban (nevezzük ezt déja vu-nek) gyorsan le akarsz lépni a helyszínről, mintegy védekezésképpen. A sors szerintem az ember maga, a cselekedetei, a kapcsolatai a külvilággal, a döntései.
Természetesen az is fontos tényező, hogy összességében pozitív vagy negatív élmény-e az álom, amiben egy másik emberrel verekedek.
Írd tovább.
Ha jól értem, akkor te egy transzcendens jelenséget próbálsz racionalizálni. A sors, - nevezhetjük Istennek, Logosznak vagy időnek - de rajtunk, embereken, kívül áll, tehát befolyásolni csak nagyon minimálisan tudjuk. Igazából elég szélsőséges példákat mondasz, de bizonyos vagyok benne, hogy te is kötődsz ehhez valamilyen módon. Déjá vu-ja mindenkinek van, az másik kérdés, hogy felismeri-e.
Szerintem meg te akarsz egy racionális jelenséget 'transzcendálni'. Én azt hiszem, hogy minden, ami körülöttünk van, belőlünk indul ki, az emberi agyból, hogy a sors mint olyan csak egy, a semmire vetített - erős a kifejezés - kényszerképzet, ami teljes mértékben az emberi gondolkodásból és/vagy tudatalattijából táplálkozik.
A szélsőséges példák csak a hatást hivatottak fokozni:)
Ezen a dolgon egyébként kár vitatkozni, mások már megtették.
Az álom egy nem tiszta jelenség,minden össze van kuszálódva benne,senkinek sincs pontos,konkrét emlékei ,amivel előre tudná vetíteni az egész cselekményt/történetet,és mivel olyan tisztázatlan és szürke homály minden,így a való életben sem lehet biztos az adott személy abban hogy mi fog történi a kővetkező pillanatban,mivel nem emlékszik rendesen az álmára. Egy pillanat,egy érzés elfoghat és körülölelhet,de ez még közel sem elég ahhoz hogy bármin is tudjál változtatni a valós életben. Ha én déja vu-t érzek ,akkor mindig csak egy érzés fog el,mintha az előtt már megtörtént volna vagy mintha az előtt éreztem volna ezt a pillanatnyi élethelyzetet. Soha nem gondolnám(lehet hogy csak én vagyok így ezzel)hogy ha déja vu-m van ,hogy ez egy álomból van,amin méghozzá változtatni is tudnék. Átröppen egy érzet az agyamban és minden porcikámban ,de soha - soha nem tudnék rájönni mi is lehetett ez korábban,és mi az ígéret/bizonyíték arra hogy az álom egyszer valósággá válik?
Az elmélet nagyon érdekes és elgondolkodtató,de sajnos ez a való életben nem szokott gyakran előfordulni,szerintem veled sem történt még ehhez hasonló élethelyzet,mikor rájöttél hogy ezt már megálmodtad és tudatosult benned hogy a kővetkező percekben ,te lehetsz maga az Isten,egyszóval kényesen bármikor változtathatsz azon a történeten ,amit te már előzőnek megálmodtál,bárcsak lehetne ,de ez nem ilyen egyszerű.
Szerintem ez a teória is elérhető lehetNE majd,majd,majd. Később,mikor az emberiség eljut egy olyan állapotig/szintig ahol már nem a kitalált vírusok elleni készítmény után járkálunk,hanem mikor az emberi orvos csodatudomány képes lesz ezt ,kitapogatózni/visszaemlékeztetni minket és a velünk sodródó álmainkat hogy mi történt az álmunkban,de még nem ebben a világban élünk:( :)
Nézd, megint csak ismételni tudom magamat; tény, hogy bizonyos álmok kisze-kuszának tűnnek, de nem azok. Érzéseket és asszociációkat foglalnak össze a közel múlt eseményeivel. Az agyad folyamatos működését jelentik, azt hiszem ezt a REM (szemgolyó mozgás) időszak négy szintjének nevezik. Nem tudhatod, hogy mikor álmodsz olyat, ami megtörténik, tehát a Dejá vu jelenség, szubjektív valóságodon belüli megjelenése nem tudatos. A gépezetről annyit, hogy már gondolkodom rajta. ;)
Már elnézést, de itt teljes filozófiai zavarodottság tapasztalható, amibe a kommentelők is lelkesen belesétálnak.
Csak egy kiragadott idézet (de lehetne szinte bármely másik sor): "a sosr szükségszerű, mivel minden élőlénynek van kezdete és vége, ill.... megállók vannak elhelyezve"- mi az összefüggés?
A sors, végzet, szabad akarat, ok-okozat viszonya, deja vu, jövőbelátás fogalmak meglehetősen kaotikus felfogásban.
Az általad felvetett problémákon felesleges örlődni, mert az emberiség több ezer tagja megtette már ezt előtted is és gondolkodásaik, vitáik, írásaik kutatásaik igen eredményesek voltak. Ezek elérhetőek könyv formájában, ill. előadások, vagy a net segítségével. Akár azonnali (bár sekélyes) megoldást kínál erre a google, wiki, mimi stb. :)
Csak idő befektetés kérdése a megnyugtató válasz. :)
Lehet, hogy kaotikus összevisszaság és fogalmi zavarokkal küszködök, de kérdem én, melyik általad említett filozófus kezdte letisztult gondolatokkal? Vagy ők már születésüktől fogva a tudás birtokában voltak? Azért, mert az ezer éves, szakállasok már meglelték a válaszokat, (bár eleve itt nem beszélhetünk igazságról vagy végső válaszokról, csak elméletek egymással való szemben állásáról) én miért ne találhatnám meg a sajátomat? Továbbá, ha nem is így van és az elmélet ostobaság, legalább önerőből és a saját tapasztalataimból vonok konzekvenciát és elindulok valami irányba. Hosszas gondolkodás és elmélet fabrikálás után megnyugszom, de nem azzal, hogy mások eredményeit szajkózom. Idővel sikerülni fog. Újat nem azzal alkotsz, ha már meglévő információn ücsörögsz, hanem, ha törekedsz az újra és őrlöd magad. Továbbá, ha már ennyien véleményeznke, akkor valamilyen formában őket is megmozgattam, nem igaz?
Végső válaszokról én sem írtam. Csupán arra akartam célozni, hogy önmagad örlésével, kellő ismeretek hiányában feleslegesen töltesz időt. Filozófálgatni persze lehet, még kocsmában is szoktak. A világot azonban senki nem azzal vitte előbbre, hogy ült és fejéhez kapott: aha megvan (mégha van is erre legenda). Newton fejére is hiába esett volna az alma (képletesen szólva), ha nem tanult volna matematikát és fizikát többek között.
Kommentem pusztán segítő utalás volt, hogy kérdéseidre léteznek válaszok; tőlem nyilván még évszázadokig ücsöröghetsz, szemedre ellenzőt húzva.
Bocs.
Részben egyet kell értsek veled, de szerintem ahhoz, hogy az információt feldolgozd őrölnöd kell magadban. Mert a sütibe se egyben, hámozatlanul rakod az almát (csakhogy érintsem a metaforát). Igyekszem, de képtelen vagyok mindent befogadni, kell egy olyan holt idő, amelyben emésztek és elmondom az addig felgyűlt adatokat; kiváltképpen, ha ez jótékony hatással van, mert nem egy visszajelzés pozitív volt és a különböző korosztályok mind-mind más síkon, de gondolkoztak rajta. Nézd az, hogy a kocsmai szintre emelsz az csalódás és más megvilágításba helyez, de úgy érzem egy kicsit több van ebben, mint a sörös üveg aljára ragadt nyál és habkeverék. Ha pedig választ tudsz adni (vagy bárki más), akkor őszintén gratulálok, mert ezzel elveszik a problémát, tehát megszűnik létezni, ergo ezen a téren minden értelmetlenné válik. Ha a mostani és az előző üzenetem támadó hangvételű, akkor én kérek elnézést, de semmi sincs ok nélkül.
Hé, hé...kezd a dolog átmenni egy nem építő vitába. Szerintem félreértitek egymás gondolatait. Nyugalom.
Megjegyzés küldése