A következő felismerés ért a minap, Szentendre felé a HÉV-en. Korán hazaértem és elképesztően fáradt voltam, de nem tudtam kiverni az agyamból a gondolatot. Addig gyötört, amíg már nem szabadulhattam tőle, mint amikor a csecsemő feje kibúvik és már muszáj nyomni. Vagyis így képzelem el a szülési folyamatot...
A filozófiát a reneszánsz (16. század) óta - legalábbis tudtommal - nem foglalkoztatja a transztendencia és inkább az anyagi világ megismerése felé mozog. Tehát az önmagunk és a köröttünk álló világ feltérképezése mindenféle elméletekkel - fenomológiai, gnoszticista, szolipszista. Namármost szerintem ez egy kedvezőtlen folyamat, (ha úgy tetszik tendencia) amit, elképzelésem szerint a következőképpen lehetne reformálni. Ahelyett, hogy ilyen kérdésekre keresnénk a választ, visszafordulhatnánk a rajtunk kívülálló, transzcendens világhoz, sőt, ha ez lehetséges valamilyen módon a kettőt egybekapcsolni vagy vegyíteni.
Például: A transztendencián keresztül megismerni az anyagot vagy az anyagban keresni transztendenciát. Igazából még nincs ötletem, milyen elmélettel lehet az irracionálist és a racionálist (hisz ez a kettő ellentmondás, egyenesen oximoron! (már csak azért is)) összekapcsolni, (halmaz ábrák?) sőt valószínűleg nem is én fogom ezt megváltoztatni, csak merő feltevés az egész. Lehet, hogy nem kéne ezekkel törődnöm és tanuljak a nyelvtan dolgozatra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése