Mennyi az esély arra, hogy elkattintod a fényképezőgépet és elkapsz egy láthatatlan pillanatot? Kicsit úgyérzem, hogy afféle betörést látunk a valóságba...
Hajnalban, amikor még a Nap se kelt fel és a Kálváriát beborító gyepszőnyeget, halovány dér burkolja; haza felé ballagsz, lassú, elgyötört léptekkel. A fejed kóvályog, gondolataid megálltak és nem érzel ösztönzést arra, hogy újraindítsd magad. Agyadat valami megállíthatatlan erő nyomja, mintha a felhők fölött repülnél, bedugult füleden keresztül egyre hangosodó sípolást hallasz. Kiszáradt ajkaid összeragadtak s mikor beszédre nyitod a szádat, a bőr elszakad és a szájpadlásodról, összecsomósodott nyálcseppek lógnak. Nincs vized, egyedül vagy, hajnali ötkor. És különben is magadban beszélsz.
Az evangélikus templom, fehéren ragyog a sötétben, mikor közelebb érsz a frissen meszelt falakhoz, tömeg válik ki a levegőből. Tompa vagy és fáradt, de képtelen vagy közömbösen elmenni egy ilyen esemény mellett, tehát még jobban lelassítod a lépteidet és fürkésző szemekkel nézed a jobbára idősekből álló gyülekezetet. Gyakorlatilag nem mozogsz előre és az idő is megállt, te mégis másik helyre kerülsz. Gyűrűsféreg mozgás? Gondolkozol, miért sorakoznak itt hajnalban. Már a Bükkös part közelébe érkezel, hallgatod a patak zubogását, a fülemülék énekét. Az úton, a felüljárót keresztülvágó zebrán egy magas, fekete ruhás alak határozott lépétekkel közeledik. Hátán hordoz valamit, nem tudod kivenni pontosan mi az, csak egy homályos foltot látsz. Lejön a lépcsőn és akkor megérted. Ironikus módon egy pap, hatalmas Feszülettel a hátán sétál a Kálvária domb felé. Mögüled, a társaság felől búgó ének szól és egyszerűen nem hiszed el, hogy ez tényleg történik. A pap elmegy melletted és te tátott szájjal haladsz tovább. Hajnali liturgia? Jézus Krisztus feltámadására tartott Istentisztelet. Tudod, mégis kételkedsz magadban. Eszedbe jut, hogy részeg vagy (és különben is magadban beszélsz).
A macskaköveken vízcseppek csillognak, egy egész galaxis száguld a lábaid alatt és úgy érzed, hogy újraindulsz. Mikor a kapudhoz érsz a Nap már a zeniten áll, narancssárga és rózsaszín keverékébe vonva a várost. A gyülekezet énekét még az ágyban is hallani véled, majd az álom elragad. Nem törődsz vele, hogy ruhában alszol, legalább holnap nem kell felöltözni. (És különben is részeg vagy).
Mi a következő lépésed?
Ha másnap locsolkodni akarsz, ezzel megfosztva magad egy áldott nap pihenéstől lapozz a 159-re.
Ha alszol, ameddig szeretnél ezzel kockáztatva, hogy mélyen elásod magad s kiterítenek, akkor lapozz 243-ra.
Ha visszamész a liturgiára, akkor lapozz a 33-ra.
Ha egyéb, akkor lapozz 65-re.
Sok szerencsét az intellektuális önkielégítéshez!
Következtessetek, hogy miért pont ezt a képet töltöttem fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése