2011. január 29., szombat

Környülállás

Szóval az a helyzet, persze semmikép sem biztos, mert ebben a Világban semmi nem az, de elképzelhető lehetne, nyilván közel sem annyira, mint, akkor, úgy és ahogy. Meg ugyebár ott van például az a dolog, ami csak nagyjából, tehát megközelítőleg sem az, amely volt vagy lesz. Érted, a célzást, igaz? Vagyis amit csinálsz meg mondasz, mert nyilvánvalóan végtelenül eltérő mindkettő, de korántsem sem rossz értelemben, azok nem száz százalékig megfelelőek pont ide és pont mostanra. Csak annyit akarok mondani, hogy nem úgy mennek itt a dolgok és tudniillik, merre hány méter, nem vagy te Csekonics báró meg a társai, ismered a dörgést. Csakhogy már itt a vége, ugyan el sem kezdődött, de hát tudod te jól, okos fiú vagy és nem bőszülsz föl, így megy ez manapság, amikor az ember nem találja a szavait.

2 megjegyzés:

Krizbo írta...

Na ez kurvajó!

Névtelen írta...

Ekke. Lehet faragni közhelyekből is újat. Nem írok semmit, de pattognak a lépcsőn ezek a szavak. Bevisznek egy pincelélekbe mert amit most lehet:

"Vajon nem a lecsúszottaké-e a jövő?" - kérdezi Baudelaire egyik levelében, s Duchamp utolsó szövegében levonja a következtetést: "A jövő művésze a föld alá vonul."