A tenyere és a homloka izzad. Az arcát borító sűrű borosta viszketni kezd, sötétbarna szemei ide-oda járkálnak. A lábai egyre gyorsabban kezdenek mozogni. Az üldöző is látja, hogy mi történik elöl, ő is meggyorsítja a lépteit. Most jött el az idő. Szürke ballonkabátjából elővesz egy acélosan csillogó konyhakést. Kalapját még lejjebb csúsztatja a szemébe. Óvatosan hátranéz és futni kezd. Az üldözött - mint az afrikai antilopok - futásnak ered izmai szétrobbannak, erei ólomsavat pumpálnak. Felkerekedik a szél. Haja lobog, a szemüvege leesik. Az üldöző bakancsa alatt hangosan törik szét a drága üveg. A kést feltartva lohol prédája után. A mélyen szemébe húzott kalapon keresztül is látszik a düh. A szemei vörösen parázslanak. Kiéhezett már az áldozatára, aki már csak kétségbeesésében kapálódzik. Már rég a karmai közt van, de még nem fogadja el. Befordulnak a sarkon. Egy építkezésre érnek. A daruk elhagyatottan nyújtóznak a sötétkék ég felé. Zihálva feltépi a kaput és beront. Gyorsan elbújik egy téglarakás mögött.
Az üldöző szép lassan belép a nyitva maradt kapun. Hangosan felröhög. Tudja, hogy innen már nincs menekvés. De ezt már tudja az üldözött is. Pupillái kitágulnak, homlokán izzadságcseppek gyöngyöznek. Nem lát tisztán, a futástól kifáradtan liheg. Zsebéből előkotorja az inhalátorát. Nagyot szippant belőle. Légzése lelassul. Agya működésbe lép. Ha már kijutott volna, tudná, hova kell menni. A lakása itt van egypár utcányira. A házára gondol, miközben egyelőre a kijutása is kérdéses. Kezei elfagytak, a csípős hideg teljesen kimarta a szemét. Sírni kezd. Tenyerét forró könnyekkel áztatott arcába temeti.
Az üldöző újra felröhög. Lassan lépked, átnézi az egész építkezést. Síró hangot hall. A téglarakás felé fordul. Ott van ez a szarházi! Késével puhán végig szántja szürke kabátját. A gyilkolás örömére elmosolyodik. Szemei még vörösebbek lesznek. Leveszi a kabátot. A zöld pamut pulcsin sötétzölden virít az izzadság. Kalapját lerántja a fejéről. Így közelít a téglákhoz, ami mögött ott bujkál a célpont. Kését a magasba emeli és lesújt a rakásba.
A kés úgy hatol át a puha szöveteken, mint a vajon. Felugrik a téglarakás tetejére és lenéz. Szemei kitágulnak. Kezei ökölbe szorulnak és felordít. Egy kibaszott zsák faforgács. Kitépi a kést. Futóléptek zaját hallja. Vicsorogva hátra néz és látja, hogy az üldözött kirohan az építkezésről. Vad ordítással leveti magát a téglarakásról, majd utána ered. Az építkezésen már csak az üres kabát lebegése hagy nyomot. Sikerült megmenekülnie a rohadéknak!
Nehezen hiszi el, hogy túlélte. Ha ott marad, olyan szörnyű sorsra jut, mint a zsák. Lelki szemei előtt látja, hogyan megy keresztül puha testén a hatalmas kés. Még a hideg fém szúrását is érzi a vadul verő szívében. Olyan gyorsan fut, amennyire csak tud. Az élete a tét. Újra zihálni kezd. Nem bírja tovább. Muszáj megállnia. Befordul egy sikátorba. Koldusok alszanak mindenfelé. Egy fém kukában lobogó tűz világítja meg a koromsötét falakat. A lángnyelvek tompa fénye ijesztően játszadozik a macskakövek árnyékával, amelyek mint kígyók tekeregnek a csövesek mozdulatlan testén. Rettegve hátrapillant és látja, hogy üldözője vészesen közelít. Leveti magát a földre és, mint a többi koldus, beborítja a testét újságpapírral. Az üldöző hörögve áll meg a sikátor bejáratánál. Az arcát nem látni csak a vérben forgó szemeket. Izzásuk még a tűzet is eloltja. Teljes sötétség borul a sikátorra. Az egyik hajléktalan imbolyogva feláll. Részeg. A vadász megáll. Ránéz. Kivillantja aranysárga fogait. Felemeli kését és elvágja a koldus torkát. A vér szőrszálak kíséretében spriccel szét a földön. Az üldöző hangosan felröhög. Arcát vér áztatja, tudja, hogy a célpontja itt van a sikátorban. Tovább sétál, és közben visítva röhög. Látja a reszkető alakot az újságpapírok alatt. A többi koldus közben ordítva rohan ki az utcára. Megint csak ők ketten maradtak.
- Halálod lassú és fájdalmas lesz, te kibaszott pondró! - ordítja eltorzult arccal és letépi a papírokat a testről. Az üldözött könnyei csöndesen csorognak végig koszos arcán. Az ujját szopogatja. Csillogó szemekkel felnéz.
- Könyörgöm, ne öljön meg!
- Megfoglak te szarházi!
A gyilkos leguggol. A késpengét az áldozata torkához teszi. Nem fordul hátra, ezért nem látja a háta mögött felvillanó másik kést.
Üldözőből üldözött lészen. A természet törvénye ismét beigazolódik. A nagy hal megeszi a kis halat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése