Talpalatnyi Pest 2: Lábak között - Foothold of Pest 2: Between feet

Még érzem a jég szúrását megduzzadt tenyeremen. Látom a hosszú karcolást szemüvegemen, amit a felcsapódó jég darabkák okozhattak a csiszolt üvegen. Mindenki türelmetlenül várja a buszt, ami perceken belül be is fut a korcsolyapálya előtti megállóba.
Felszállunk rá, mindenki harsány beszélgetésbe kezd, csak én nézem elmélázva, a sárga levelek sodródását a busz előtt. Rakoncátlanul tekeregnek végig, az utcán sétálók lábai közt, majd összevissza szállnak le a járdaszegélyre, hogy ott várják meg a következő busz érkezését.

A végállomáson, mi is, akár a levelek szóródunk szét és megyünk le a metróba. Mindenki más céllal, más helyre igyekszik. Hangos robajjal becsapódik mögöttem az ajtó.
Körül tekintve látom, hogy ülőhelyek már nem maradtak nekünk, így hát kénytelenek vagyunk hátunkat nekivetni a metró falának.
Három megálló után fájó lábhajlatom végleg kimerül, és szinte helyette beszélek a mellettem álló lánynak:
- Nem bírom ki muszáj leülnöm.
- Szolgáld ki magad. Itt a föld - mondja mosolyogva, majd folytatja - így! - és leül.
- Hát rendben - mondom oldalra hajtott fejjel és leülök a sötétszürke padlóra.
Különös érzés. Általában nem látok mást csak vállakat, fejtetőket, szájakat, szemeket, füleket. Most pedig egy másik perspektívából visszatekinthetek a múltba - amikor még 5 éves voltam – és nem látok mást csak lábakat, térdeket és elegáns nadrágokat.
Az egyik ilyen elegáns nadrág, ami mellet lóg egy fekete aktatáska, így szól:
- Szörnyű.
- Mi? - kérdezi meg a mellette álló világos farmer.
- Ezek leülnek a metró padlójára, utána pedig felülnek a székekre, hogy bemocskolják a nadrágomat.
- Hát, igaz a föld tele van baktériumokkal. Megfertőznek minket. Különben mennyibe került a nadrágod?
- 20. 000 forint. - válaszolja büszkén - És nem akármilyen nadrág! Ez márkás...

Tovább nem hallgatom a beszélgetés, inkább visszatérek az idősebb korba, ahol már nem törődnek velem. Nem is olyan jó a múlt? Csak törődjek a jövővel?