Élet? - Life?

Metropol

November 25.

Előkerült Budapest miniszterelnöke! Maradványaira egy kukában találtak rá.

A fénylő város épületei egészen az ég koronáját súrolják, ahonnan már csak a felhők végtelen fehér pusztaságát lehet látni. Itt-ott egy füst csóva törik keresztül a felhőrétegen, kiveti fekete karmait az angyalok csillogó könnycseppjeire. A felhőket, megerőszakoltan dobja el Budapest valamelyik sötét sikátorában. Hatalmas léghajók cikáznak végig az égen, hirdetik a legújabb arckrém megjelenését, majd szép lassan a nappal együtt szállnak le a város koszos utcáira.

Az egyik torony magasabban emelkedik ki a többi közül. Egyféle királyként tündököl, fénylő ablakai visszaverik a lemenő nap sugarait. Senki nem jött be ma. Otthon vannak és a családdal együtt nézik a Vasárnap esti filmet. Csupán csak a legfelső emelet, legfelső ablaka világít. Egy öltönyös férfi még most is dolgozik. Egy hatalmas fém asztal mögött ül, kezei gyorsan mozognak az asztal hideg felületén. Papírokat tölt ki, amiket bedob egy irattartóba, amik a jövő héten végig mennek az egész épületen, majd kijutnak az utcára, hogy beteljesítsék a rajtuk álló törvényt.

A férfi megáll. Leteszi a tollat. Bíborvörös nyakkendőjét megigazítja a tökéletes nyakán. Homlokát összeráncolva néz ki az ablakon. Feláll a barna bőrülésből és lassú léptekkel megy oda az üvegfalhoz. Alatta forog az élet. Mindennap meghal egy koldus és születik egy csecsemő. Alatta forog a pénz, egyik kézből a másikba vándorol. Puhán lecsukja a szemét.
Ezt teremtettem – gondolja végig magában. Ezt teremtjük már nemzedékek óta. Ezt a várost készítette az apja és még a nagyapja is. És most, végre tökéletes formát öltött. Minden mozog, nem áll meg. Tökéletes az egyensúly. A pornép elhullik, akár ősszel a levelek. Átveszik a helyüket az életre érdemesek, mint a tavaszi bimból. Ezt a világot akarta mindenki. Nekünk sikerült.

Agyműködése megszakad. Szemét kinyitja, hogy még egy utolsó pillantást vessen az irodára, ahol egész életét letöltötte. Dolgozott. Éltét a jobb világ megteremtésére áldozta. A jobb világ, ahol nincs terrorizmus, nincs lopás és nincs bűn. Mindet eltörölték. Csak egy URALKODÓ van. Csodálatos.

Végig néz a városon. Látja a Király utcát, ahol az emberek, mint hangyák mozgolódnak. Szerelmes párok fogják egymás kezét, nem is tudnak róla, hogy valójában egymásnak teremtették őket. A Gödörben megy egy koncert. Mindenki szórakozik. 

Elmosolyodik.

Csoszogva az ajtóhoz megy. Az iroda lámpáit leoltja. Az ég rózsaszínbe öltözött. Ilyen egy sikeres élet. Ilyen lesz a fia és unokája élete is. Zakóját leveszi és eldobja a sarokba. Cipőit is utána hajítja. Nyakkendője a kukában landol. Patyolattiszta ingje az asztalra kerül. Nadrágját feldobja a plafonra. Összeszorítja szemeit és teljes erővel futni kezd az ablak felé. Kinyújtott kézzel töri ki az iroda hatalmas üveg lapját, majd apró szilánkok társágában érkezik le a földre. Holtestét hamarosan teljesen eltűntetik. Végeznek vele az utcán lakó tökéletes emberek.