A Quimby vízkeresztje - The Twelfth-Night of Quimby

Vízkereszt cím nem tartozik tulajdonképen e darabhoz, azért adhattok neki más címet is, a minőt akartok.
A trombita harsányan megszólal, megtölti az üres teret, beletekereg az emberek lelkébe, hogy előcsalogassa belőlük az állatot. Színészek jönnek, elő ordítozva, arcukat megvilágítják a vörös fények. Elkezdenek énekelni. A sorok közt hullámzanak a lábak, az arcokon ott van már a kitörő állat. Hová is kerültem?

A színházba. Ahol az ismert Shakespeare darabot - a Vízkereszt, vagy amit akartok - játszották.
És ha mindez nem lenne elég, akkor a még ismertebb Quimby zenekar aláfestése, biztos azonnali "Oh!" felkiáltásokat eredményez.
Valóban Oh! Mindenki hozta a formáját. Sajnos nem új számokat játszottak, tehát a lelkes Quimby közönség nem számíthat új lemezre, de azért megnyugtatlak titeket, hogy fergetes volt az egész. De az előadás mégsem a Quimbyről szólt. Tanulságos színjáték keretében megtanultuk, hogy: Nem a csuklya teszi a szerzetest. Továbbá: Hogy életünket akkor rontottuk el, amikor élve születtünk, nem is beszélve arról, hogy a Quimby valójában Bambi.
És mit is tudnék mondani a végére?
NEKEM MINDEGY CSAK A SZÍNE LEGYEN VÖRÖS!