Változás - Change

Semmi sem stagnál. Egy bizonyos idő elteltével minden megváltozik. És mivel sokszor váratlanul következik be a változás, hirtelen ér minket a súly, összeesünk alatta, ez pedig általában nagyon fáj. Utána csak fekszünk. Először jobbra nézünk. Látjuk szerteszét esett lelkünket. Balra nézünk, ugyanaz. Megcsóváljuk fejünket és elhatározzuk: újjáépítjük magunkat.
Amikor összetört lelkünk alapját újra felhúzzuk elkezdünk gondolkodni: Vajon ez a változás nem volt e már küszöbön lévő? Hogy a hirtelen átváltozó, vajon mindig is a megszokott volt csak nem tűnt fel nekünk, hogy már átváltozott?
Miután folytatjuk a darabok keresgélését, kezdjük megszokni, hogy nem voltunk teljesek. Hogy a változás szükségszerű volt. Mert mindennek van oka és okozata. Könnyekkel emlékezünk vissza azokra az időkre, amikor még boldog tudatlanságban éltünk és hittük, hogy minden úgy marad. És új énünk tanul a hibából.
Hosszas vizsgálódás után rádöbbenünk, hogy darabkáink egyik oldala még mindig régi énüket tükrözik, de sajnos már semmi sem marad a régiben, tehát kénytelenek vagyunk az újoldalukkal elhelyezni őket lelkünk törzsében. Régi helyük már kihűlt és talán hideg is marad a változó iránt.
Lelkünk újra építése már a vége felé jár, és eszünkbe jut, hogy lehet hogy nem más változott, hanem saját magunk. Hogy mi vagyunk a hibásak. Talán a változó pozitív irányba akart minket terelni. A előző lelkünk nem volt teljes?
Mikor kész van az új lélek, újra nekiindul az életnek, amit máshogy lát, mint azelőtt. Mert tudja, nem csak más, hanem ő is megváltozott. Képes más szemmel nézni a dolgokat, hogy kívülről ismerje magát.
Igen, minden megváltozik és csak akkor áll meg, amikor belenyugszik abba, hogy az éremnek két oldala van. Ahhoz, hogy megismerd sajnos mindkettővel találkozni kell.
Szól ez az üzenet azoknak, akik változnak, akik változtatnak és akik csalódnak abban, akiről azt hitték már nem történhet semmi váratlan, hogy nem változhat.
Nem azt írtam, amit szerettem volna, de visszanézve, talán unalmas is lett volna.